Mindent a családomért tettem! 4. rész

Innentől teljes egészében egymásra találtunk. Minden jó volt vele, az együtt főzéstől a moziba járásig, a rokonlátogatásoktól a szeretkezésig, minden. Befejeztük az egyetemet, munkába álltunk, összeházasodtunk, szakvizsgáztunk, szóval minden ment azon az úton, amit nyugodt, kispolgárias életnek nevezhetünk. A rendszerváltás után amint lehetett saját ügyvédi irodát nyitottam, Kati pedig egy klinikán volt bőrgyógyász. Pár jól sikerült ügy után jónevű és sikeres ügyvédnek számítottam a megyében. Katinak is jól ment, mert társtulajdonos lett a klinikában. Egyszóval mindenünk meg volt, már csak egyvalami hiányzott. Igen, a gyerekzsivaj. Erősen közel volt már mindkettőnknek a 30, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje a bébiprojektnek. Kati abbahagyta a tablettát, helyette terhességi vitaminokat kezdett szedni és hamar eredményessé váltak próbálkozásaink. A reggeli rosszullétekből egész naposak lettek, majd végül kihatottak az egész napjára. Szerencsésen túl lettünk ezen az időszakon is, de egy apró gond megmaradt. Kati egyáltalán nem kívánta a szexet. Olyannyira nem, hogy sokszor az is zavarta, ha csak mellette voltam. Fogadkozott, hogy szeret és ez csak a megzavarodott hormonjainak tudható be, de mindennemű közeledésemet elutasított. Szenvedtem, mint a veremben, de kitartottam. Igazság szerint eszembe sem jutott, hogy keressek valaki mást helyette, még ha csak ideiglenesen is. Szerettem (szeretem) őt és ezt komolyan is gondoltam.
Egy júliusi forró napon felhívott anyósom, Katalin, hogy bejönne hozzám az irodába, mert a földjeik ügyében lenne valami tennivalóm. Mondtam, jöjjön csak bátran, négyig bent leszünk. Fél négy körül meg is érkezett. Beinvitáltam a szobámba, ahol elmondta, mi is a teendő. Volt egy ügyvédbojtárom és két joghallgató gyakornokom, így behívtam őket is, hogy kiosszam a feladatokat, egyben oktassam is őket az ügymenetről. Hamar el is készült minden, anyósom megkapta, amit kért.
– Meddig vagy ma? – kérdezte, miközben pakolt a táskájába.
– Nyár van, meleg van, munka nem sok, ilyenkor strandolni kell! – poénkodtam, hogy mindenki hallja, mehetünk haza.
– Jó, akkor még maradj, kérlek! Beszélnünk kell. – szólt elég közönyösen, de vészjósló hangsúllyal szavai mögött.
El is köszöntem mindenkitől, hogy akkor holnap reggel hétkor találkozunk. Alig értem be a saját irodámba, anyósom nekem esett:
– Melyik lány a szeretőd? Vagy mind meg volt már? Halljam! Nekem aztán ne próbálj meg hazudni!