Jimmy az étterremben

Jó anyám néha – néha eljárt a munkatársnőivel vacsorázni. Olykor én is vele tartottam, hogy kimozduljak otthonról. Főleg most, mivel egy újonnan nyílt étterembe terveztek menni. Nem kellett sokáig várni, el is jött a péntek.
17 órára volt megbeszélve a találkozó. Június volt, ezért még javában sütött a Nap, mikor megérkeztünk. Láttam már képeket a helyről, de élőben még jobb volt: a beltér hatalmas volt. Itt helyezkedtek el az asztalok, a bár, a színpad (nyilván az esetleges fellépőknek) és az ajtók a konyhához, a mosdókhoz és miegymás helységekhez. Nekem annál, hogy emeletes volt az tetszett jobban, hogy minimál stílusú volt – ez a kedvenc stílusom. Mikor bementünk, akkor már egyből kiszúrtak bennünket és Mária integetett nekünk ezzel is jelezve, hogy hova fogunk leülni. Mondjuk nem volt nehéz kiszúrni őket, mert rajtunk kívül csak 7 – 8 vendég volt ott. Mentünk nyomban és helyet is foglaltunk. Rajta kívül még Andrea volt ott.
– Hol van Klára? – Kérdezte anyám.
– Azt mondta, hogy még van egy kis dolga. – Válaszolt nyugodtan Andi.
Végül úgy 15 perc múlva megjött és ahogy 99, 9% – ban sejtettem nem egyedül. Magával hozta a lányát, Lilit is. Lili is 16 éves volt, mint én. Csak ő velem ellentétben nagyon makacs volt, ami miatt gyakran voltak vitás Klárival. Meg tudnám számolni, hogy hány szót váltottunk, mivel sosem kezdeményeztünk beszélgetést egymás felé. Mondjuk nem is találkoztunk oly nagy rendszerességgel, tekintvén hogy alig néhány alkalommal találkoztunk a szüleink munkahelyén. Külsőre igencsak csinosnak lehet mondani. Kb. 165 cm magas; barna, hosszú, egyenes hajú; zöld szemű; karcsú; domború fenekű; formás dekoltázzsal megáldott lány volt. Egy fekete rövid ujjú volt rajta, kék farmerdzsekivel és ugyanolyan kék farmer miniszoknyával. Amúgy nem tagadhatom, hogy már fantáziáltam róla egy párszor.
Lassan kihozták a levest, a főételt, majd a desszertet. Az asztalnál pont vele ültem szemben. A tekintetünk csak egyszer találkozott, jó ha 3 másodperc erejéig. A lábaink is csak egyszer érintkeztek, de akkor is egyből elrántottuk. Mikor végeztünk az ebéddel, a felnőttek beszélgetni kezdtek. (Nem mintha eddig nem beszéltek volna, csak most nem csatlakoztam. ) Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet az étterem hátsókertjében.