Mindent a családomért tettem! 3. rész

Elkezdődött a tanév és be akartam pótolni, amiről az előző félév végén lemaradtam és igyekeztem megfelelni annak, amit ő várna el tőlem.
Akármekkora is a gyász és a fájdalom, az idővel enyhülni, múlni fog. Egyre többször vettem észre, hogy megbámulok lányokat és kezdett hiányozni a szex.
Egy novemberi napon éppen mentem át az aulán, amikor látom, hogy két lány nézi a hirdetőtáblát. Kabátban voltak, ezért az alaposabb stírölés nem jöhetett szóba, el is fordítottam a tekintetemet. Már majdnem kiértem, amikor hallom ám a hátam mögül:
– Hé, Okoska! – majd pillanatnyi szünet után – Okoska, Tamás,... ha jól emlékszem Tamás, ugye?! – kiáltott egy női hang. A keresztnevemre felfigyeltem és a hang irányába fordultam. Hát kit látok?! “Okoska” Katalin volt az. Ő volt az egyik kabátos lány; a másik meg egy bombázó még így, felöltözve is. Kati alacsony, de formás nő volt, hiszen azért is néztem meg annyira még akkor, Földváron. Barátnője egy fél fejjel magasabb volt nála és “gyönyörű” az egyetlen jelző, amivel le lehetett őt írni. Egyenes, középhosszú, szőke haj, zöld szemek és pisze orr. Az ajkai dúsak és pirosak voltak, ami nem holmi kenceficének voltak köszönhető, hanem maga, az anyatermészet formálta ilyenné. Aztán persze lehet, hogy nőhiányom láttatta velem ennyire szépnek, de utólag sem véltem másképp.
– Sziasztok! – köszöntem rájuk – Hát te mit keresel itt?
– Albérletet keresünk. – válaszolta
– Jaj, be sem mutatkoztam. – léptem Kati párja elé, hogy mielőbb kontaktusba léphessek vele – Nagy Tamás vagyok.
– Győri Ildikó – viszonozta a bemutatkozást és nyújtotta felém a kezét. Keze is és a hangja is selymesen ért hozzám. Az idillt “Okoska” törte meg.
– Herczeg Katalin. – és ezzel megtörte azt a pillanatot, ami széppé tette a napomat.
– Ja igen, arra emlékeztem, hogy Kati vagy.
– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Ildikó.
– Még négy éve, Balatonföldváron voltunk együtt egy képzésen, de a fiatalúr akkor sem akart megismerni. – csípett belém szavaival Kati. Nem akartam ezt lereagálni, mert szerettem volna inkább Ildikóra koncentrálni, ezért a továbbiakban javarészt rá néztem, ha hozzájuk beszéltem.
– És mit kerestek itt? Mert hogy nem joghallgatók vagytok, az biztos; két ilyen csinos lány feltűnt volna már a három év alatt. – bókoltam a lányoknak.
– Az orvosira járunk, csak valaki azt mondta, találunk itt kiírva albérlet hirdetéseket. – mutatott Kati a faliújság felé.