Öt perc

A tükörben végignézem magam. Jól nézek ki. Sötétkék mini ruhám van rajtam, fekete tűsarkúval. Hullámos barna hajam könnyedén omlik a vállamra. Enyhe smink van rajtam. Egy bárba tartok. Egyedül. Igazából a barátaimmal akartam menni, de hirtelen mindenki elfoglalt lett. Érdekes. Kívülről egész jó néz ki, csak úgy találomra választottam ezt a helyet, de ahogy belépek tudom hogy jól döntöttem. Halk zene szól, csak páran vannak. Ahogy belépek mindenki csendben marad. Elmosolyodom, és bólintok. Megindulok az egyik üres asztal felé. A pincér máris mögöttem terem, és segít levenni piros szövetkabátomat.
– Köszönöm!
– Nem tesz semmit! – rám mosolyog, és elém rak egy itallapot.
– Köszönöm, de nem lesz rá szükségem. Jack Daniels van?
– Persze hölgyem.
A hölgyem szóra elmosolyodom. Hanyadik században élünk? Hölgyem? Ennyire azért nem nézek ki jól. Vagy mégis?
– Jéggel kérem.
– Máris hozom.
Miközben whiskymet iszogatom egy pasi ül le velem szemben. Szemöldökömet felhúzom.
– Megkérdezhetem hogy hívják? – sármosan mosolyog rám.
– Nem. – mosolygok rá vissza.
Felhajtom a maradék italom és a pulthoz megyek.
– Hagyd csak. A vendégem voltál. – mondja a férfi a fülembe. Közel áll, nagyon közel.
– Kösz, de nem szorulok rá.
– O, azt látom. – mér végig teljesen. A szívem megáll, mikor merevedésére pillantok. Beizgult rám. Jobban megnézem. Fekete szmoking van rajta, nem eg olcsó darab. Szép arca van, barna szeme és barna haja. Már én is teljesen felizgultam, de nem szabad hogy lássa rajtam.
– Most burkoltan lekurváztál? – kérdezem meghökkenve.
Meglepettnek tűnik, látja hogy bókja rossz irányt vett. Oda lép hozzám, az orrunk majdnem összeér a szemembe néz.
– Gyere velem. – megfogja a kezem és magával húz. A bár felett hotel van. Mire felér a lift a szobához tangám már teljesen nedves. Beizgultam egy idegen férfira, egy rohadt dögös, de idegen férfira.
– Nem fogok lefeküdni veled. – jelentem ki, mikor neki dönt a szoba ajtónak.
– Majd meglátjuk. – féloldalasan elmosolyodik, és elkezdi csókolgatni a nyakam.