A barátnőmmel a természetben

A kezdetektől fogva vonzódtam Zsófihoz, de csak akkoriban tudatosult bennem igazán, mit érzek iránta miután szakítottam a barátommal, és pár hétre elvonultam a világ elől.
Hát lehetett neki nemet mondani, amikor ahelyett, hogy a csajokkal ment volna bulizni, inkább engem akart felvidítani két üveg vörös és azzal az ari mosolyával?
A 20 – as éveink közepét tapostuk, de jó ha 18 – nak látszott, a hangja pedig olyan édi volt, mint egy 14 éves csajszié. Egy – egy ilyen péntek és/vagy szombat éjjelen, amit nálam töltött, már le sem tojtam azt a beképzelt seggfejt, akit azelőtt szerelmemnek becézgettem.
Különös nyugalom, meghittség járt át Zsófi közelében. Letörtnek kellett volna éreznem magam, de ennél jobban izgatott, hogy milyen lenne, ha meztelenre vetkőznénk.
Vajon mit mondana, ha a szemébe néznék és azt mondanám: – Kívánlak!
Amióta nem volt pasija, néha úgy nézett rám, mintha le akarna smárolni, de nem mertem bepróbálkozni nála, nehogy szituba keveredjek. Istenem, pedig ez annyira adja magát! Mi nők valahogy megérezzük ezt egymáson. Benne lóg a levegőben. Vannak apró jelek, apró mozdulatok, amiket azonnal levágsz. A testbeszéde, a szeme, elárulja az embert.
Nem azt mondom, hogy a biszexuális nők megérzik egymást az utca túlsó feléről, viszont ha két olyan biszexuális nőről van szó, akik vonzódnak is egymáshoz, az idővel akaratlanul is meglátszik, mert ha valaki olyan társaságában vagy, akit kedvelsz, akkor felszabadulsz és szinte lehetetlen tudatosan kontrollálni az ilyen önkéntelen gesztusokat, mint például ahogy megérinted beszélgetés közben, vagy szimplán csak ahogy rá nézel egy – egy önfeledt pillanatodban. Mindegy, kinek mit mond a szája, érezni a kisugárzásán, ha egy barátnődnek nem csak barátilag jössz be, akkor is ha titkolni próbálja. Ha ezeket a sorokat olvasva beugrik egy arc, bátorítólag mondom kedves olvasónőm, merj a tettek mezejére lépni!
Egy napsütéses tavaszi szombat délelőttön kirándulni támadt kedvünk a közeli erdőben. Imádom az április vége, május eleji időszakot, amikor újra kivirágzik a természet, és ha süt a nap, van annyira meleg, hogy trikóban lehet sétálni. A földes utat követtük.
Át az erdőn ki a mezőre, ahonnan a látóhatár szemközti peremén a vidéki síkság terül el, balra nem messze Budapest, jobbra pedig annak a hegységnek a csúcsai domborodnak a horizonton, aminek a nevét gyerekkorom óta minden alkalommal elfelejtem.