Mosaic Stories: Mikor mindenki nyaral...

Szám szélébe harapva néztem ki a számomra csigalassúsággal haladó combino ablakán. Tudom, hogy iszonyat hülyén néz ki, de nem érdekelt; még ez is jobb, mintha reszkető lábbal toporognék az ajtóban vagy valami tőlem megszokott, polgárpukkasztó dolgot művelnék. Nem bírtam már magammal, ugyanis egy barátommal, Gáborral egy igen jól sikerült erotikus beszélgetés után éppen a munkahelye felé igyekeztem. Türelmetlenül fújtam egy nagyot csak úgy futólag, nyár kellő közepén járva volt vagy negyven fok, de legalább ez biztosította a körülményeket. Ilyenkor mindenki nyaral, ugyebár... Lényeg a lényeg: Gáborral kellőképpen felhúztuk egymást és biztosra vettem, hogy ő sem kevésbé izgatott már, mint én.
Végre megérkeztem és szinte kirobbantam a villamos ajtaján. A forró levegőt lanyha áramlat mozgatta meg: még kiengedett, szőkésbarna hajam meglibbentésére sem volt elég, nemhogy a combközépig érő, barna, szűk szoknya megmozdításához, amit viseltem. Fikarcnyit sem törődtem vele, rohamtempóban igyekeztem a magas irodaház felé, ahol dolgozott.
Az emeletre érve sunyin elmosolyodva, gyorsan lekaptam a fehér csipkés tangát, ami eddig rajtam volt. (Zárójel: akármilyen meleg van, szerintem nem szexi, hanem igénytelen, ha valaki közterületen fehérnemű nélkül flangál. Nemtől függetlenül természetesen. Zárójel bezárva. )
Szóval amennyire türelmetlen természetemből tellett, halkan Gábor irodájának ajtajához osontam. Óvatosan nyomtam le a kilincset, hogy lehetőleg ne halljon meg, és beléptem.
Háttal, egy hatalmas forgószékben ült. Vasalt ing, irodai minden, már amennyire láttam. Közelebb érve kivehettem, hogy keze a nadrágja elején pihen. Hm... próbált volna lenyugodni?! Vagy már túl volt egy gyönyörhullámon?
Akárhogy is, a még mindig kezemben lévő tangát az ajtó melletti fogason függő zakója zsebébe gyűrtem és a háttal ülő alak mögé lépve vállaira tettem a kezeimet.
Rögtön megfordult: a másodperc törtrésze alatt végigmértem (hosszabb idő óta akkor láttam újra). Magas termete ültében is látszott; a már említett ing és fekete farmer volt rajta. Fekete, rövidre vágott haja a régi volt; rossz fiús, vásott kölyök-szerű arcán elégedettség terült szét.
– Hello! – mondta, de egy kissé erőlködős mozdulattal visszaforgattam, hogy háttal legyen nekem. A fülébe suttogtam:
– Látod, eljöttem. Ezek után úgysem tudsz ellenállni!
– De te sem maradsz nekem háttal! – mondta, és egyet pördülve az ölébe rántott.