Zitakrónikák 7. rész - Bűnös élvezetek

Minden elbaszódott. Nem, nem minden, ez túlzás. Csak minden, ami jó és különleges volt az életemben. Az egész úgy hatott, mint egy marokra fogott jégkocka. Szorítottam, de hiába, megolvadt, kifolyt az ujjaim között, és végül semmi sem maradt belőle.
Tizenöt éves korom óta vonzódom a nővéremhez. Tizenhét évesen feküdtem le vele először és azóta egy majdnem egyéves szünetet leszámítva tartós szexuális kapcsolatot tartunk fenn. Zitával hálni különleges élménynek számított, egy orgazmusrobbanás-sorozatnak, amihez a robbanóanyagot az szolgáltatta, hogy tabu volt.
Ez fűtött minket, ez űzött minket egymás ágyába – már ha éppen ágyban csináltuk. Egyetlen és sokáig megmásíthatatlannak hitt tény volt mindennek a mozgatórugója: lebukhatunk, és akkor lesz nemulass. Aztán minden elbaszódott.
Először Zita legjobb barátnője, Zsani előtt buktunk le. A két csaj rettenetesen összeveszett, számomra meg kiderült két fontos dolog: Zsani lefeküdt a bátyjával, és pár éve leszopott, csak nem emlékszem rá, mert rohadtul be voltam rúgva. És ezért szemétkedik velem évek óta.
Aztán Zita ágyba bújt apánkkal és egy újabb fontos ténnyel lettem okosabb: a szüleink nagyjából a kezdetektől fogva tudják, mit művelünk a nővéremmel. Nemhogy elfogadták, szorgalmazták a dolgot, mi több, részt kívántak venni benne.
Az i-re a pontot az tette fel, amikor Zsani bátyja, Gellért megjelent az ajtónkban. Először azt hittem, kiveri a fogamat, amiért a húga mellett dugtunk Zitával, de miután biztosítottam róla, hogy egy ujjal sem értem Zsanihoz – ez persze hazugság volt, mert megujjaztam álmában –, majdnem a keblére ölelt.
Gellért ugyanis mindkét húgát megdugta, ami nehezen fért össze a ténnyel, hogy már laza két éve rendőr volt, így kicsit többet kockáztatott, mint Zita vagy én. Szóval ez a titok megviselte, pláne, hogy senkivel sem beszélhetett róla. Így jöttem én a képbe, egy ember, aki megérti a baját, osztozhat a gondjain, akinek kiöntheti a szívét és felmentheti bűnei alól.
Gyerekkorom óta ismertem Gellértet, bár sosem tartottam a barátomnak, a köztünk lévő korkülönbség ezt egészen eddig a napig ellehetetlenítette. Az a beszélgetés viszont azzá tett minket. Meghallgattuk egymást, elárultam neki, hogyan tudom mindezt kezelni, szóval nagyjából megszabadítottam nyomorától.
Hol a gond? Nos, ott, hogy bizarr mód lassan mindenki tudta, elfogadta és követte vérfertőző életmódunkat. A jégkocka olvadni kezdett, és ezen az sem segített, hogy lefeküdtem anyámmal.