Egy hihetetlen történet 6. rész

Eljött a nagy nap. Sajnos kicsit rosszul jött ki, mert nekünk délelőtt még mérkőzésünk volt, de nagyon siettünk haza. Jó fáradtan érkeztünk meg. Gyorsan lefürödtünk. Még jutott időnk egy kicsit pihenni is. Valójában mindketten nagyon izgatottak voltunk, mert nem tudtuk, mi jön ki ebből a napból. Erzsit már jó ideje nem láttuk, mert nem jött fel hozzánk.
Anya egyedül készített el mindent, azt mondta, csak útba lennénk neki. Minden féle kaját készített, a tortáról lebeszéltük, hogy az olyan snassz. Mi akartuk meglepni vele. Már a szomszéd hűtőjében várakozott, a megfelelő időpontra.
Fél négy körül szólt, hogy most már felöltözhetnénk, mert bármelyik pillanatban megérkezhet Erzsi. Meglepve vettük észre, hogy ugyan olyan izgatott, mint mi. Kicsit féltékenyek is voltunk. Szépen öltöztünk fel mind a ketten, hosszú sötét nadrág, és egy világos ing.
Kimentünk a konyhába kíváncsiskodni, mire Anya kizavart minket.
– Ne lábatlankodjatok most körülöttem! – és konyharuhával hessegetett kifelé.
Csöngettek.
– Nyissatok ajtót és fogadjátok a vendéget! – kiabált ki a konyhából, nem mintha nem egyszerre indultunk volna az ajtóhoz, a csengő hangjára.
Szélesre tártuk az ajtót. Hirtelen mind a ketten ledermedtünk. Az ajtóban egy bombázó állt. Szőke, hosszú, göndör haj, a megszokott szép arc, enyhén, de nagyon ízlésesen kisminkelve, egy vékony nyári, rövid ruha, mely nem túl nagy dekoltázsával mutatott két gyönyörű mellet, melynek elején kiugró bimbók látványa izgatta fel a gyanútlan férfiember szemét és fantáziáját. Karcsú derék, formás csípő és hozzá két formás láb.
– Nem engem vártatok? – kérdezte zavartan.
Kis idő eltelt, mire meg tudtunk szólalni.
– Dehogynem. Téged vártunk, csak szédülten csinos vagy, és nem tudtunk magunkhoz térni a látványtól. – válaszoltam, és egyszerre két oldalról adtunk neki puszit.
– Kati, a fiaid már az ajtóban levettek a lábamról – szólt be Anyának, aki már jött is üdvözölni a vendéget.
– Látod, már ennyit sem merek rájuk bízni, nem tudják beljebb tessékelni a vendéget. -
Megölelte, megpuszilta, és előreengedve vezette az asztalhoz.
– Hát nem csodálom, ha ledermedtek Tőled! – mondta.
– Nagyon csinos vagy! – és körbefordította maga előtt, mielőtt hellyel kínálta.
– Tisztára zavarba jövök tőletek! – válaszolta zavartan, majd leült.