Mosaic Stories: Dani

Alig tudtam róla valamit, mikor az eset történt. Mérnöktanonc, hamarosan végez, egy haldokló kapcsolatban próbál hűséges maradni vagy türelemmel változtatni, kiutat keresni... de szürkének érzi a hétköznapjait, néha inkább enged a kényelem és lustaság vonzásának, pedig tudja, ha tenne valami értelmeset a cél érdekében, változhatna.. csak nincs hozzá elég ereje és már próbált felkelni a padlóról, de visszaesik újra és újra.
Nem volt annyi eszünk, hogy egy normális találkozóhelyet beszéljünk meg az igazi télkezdő, mínusz sok fokkal taszító belvárosi séta helyett. Már három teaházba is próbáltunk bejutni, de mindegyik tele volt. Végül mondtam neki, hogy menjünk fel hozzá. Tudtam, hogy mit szeretne és azt is tudtam, hogy én mit akarok. Nem láttam értelmét a további kertelésnek és fagyoskodásnak.
Az utolsó métereket teljes csendben tettük meg. Beértünk a lakásába, még mindig egy hang nélkül vettem le a cipőmet és a kabátomat. Mintha a levegő is megfagyott volna...
Dani csak állt háttal nekem. Kezét még nem vette le a fogasra akasztott kabátjáról. Nem mozdult.
Talán szégyellte a dolgokat, amiket elmondott a "régi" kapcsolatáról? Vagy még mindig a lelkiismeretével küzd, mert valójában együtt van még azzal a másik csajjal, és nem akar félrelépni? Ezen gondolatok csak átfutottak az agyamon: nekem így is, úgyis kell. Odaléptem mögé.
– Hé! – mondtam halkan, kedvesen, karját megfogva és magam felé fordítva. Átöleltem. Tudtam, hogy akaratos vagyok és kissé önző is, de nem érdekelt. Féltettem ezt a kivételes fiút a végleges lecsúszástól, és ha más módon nem, de legalább egy éjszaka erejéig éreztetni akartam vele minden szeretetemet, aggódásomat és szenvedélyemet.
Viszonozta az ölelést.
Megérezte az illatomat, és még erősebben szorított magához. Szemébe néztem, és lassan közelítettem ajkaihoz elnyílt, pici, vörös számmal. Már csak pár centi...
Mozdulatlanul, tág pupillákkal meredt rám, de mikor végre hozzáért az ajkam az övéhez, éreztem, hogy minden izma megfeszül. Szíve hatalmasat dobbant. Visszacsókolt: az én testem is bizseregni kezdett. Rám nézett, és láttam, hogy már nem az elhanyagolt ember néz rám, hanem a bika, aki egyáltalán nem ismer, de ettől függetlenül magáévá akar tenni, méghozzá keményen...
Megérzésemmel ellentétben finoman megigazította a hajam, és a nyakamat kezdte csókolni, egyre lejjebb a mellkasom felé, egészen a mellemig, mikor hirtelen és nem várt hévvel megragadta a karom.