Tanulás... Nyáron..

– Akkor indulsz?
– Igen anya!
– Remek! Mikor jössz?
– Fogalmam sincs, utána még elmennék egyet, ha nem gond..
– Szinte most lettél 18, és már eliszod azt a maradék agyadat is?
– Vicces.. Szia!
– Vigyázz magadra.

Végre... El sem hiszem, hogy egy ajtónyi távolság ilyen sokat érhet.. Na, de akkor induljunk is.. Természetesen a magántanárom felé tartok.. Szerencsére alig lakunk pár utcányira egymástól, de mégis.. Ki a francnak van kedve ilyenkor tanulnia, nemde? Ahogyan sétálok a fák zöldellnek, a lányokon alig egy két rongy.. El sem hiszem, hogy ebbe nem gondoltam bele még idejében..

Ohh, na de itt is volnánk. Hányas csengő is? Hát persze, hogy a hármas. Már megint ez az idétlen "zene". Nem tudom hogy ez, vagy a kitalálója lehet idegesítőbb..

– Igen? – Üdvözöl a lágy, fiatalos női hang... Ismét...
– Én vagyok az, Vencel.
– Ohh, gyere csak.

Ajtó kinyit, lépcsőzés a másodikra. Minden kibaszott monotonná vállt. Éppen melózhatnék, bulizhatnék, mi több... Dughatnék.

– Ohh, szia, már tényleg vártalak. – Hogy tud mindig ilyen kibebaszott vidám lenni?
– Én nem annyira.. Mármint nem téged, te a legkisebbik probléma lennél az életemben.

A reakció nem maradt el, nevetett. Nem tudom, hogy ez természetes-e, de ahogy nézem ezt a gyönyörű mosolyát, hiába harminc valahány évesen áll előttem, ömm.. kedvelem, mondjuk így. Sportos alakja, gyönyörű mosolya, hosszabb barna haja, kora ellenére irigyelni valóan feszes keblei és egy icipicit izmosabb karjai minden egészséges férfi (fiú) emberből kihoz valamit...

– Na, gyere be mert soha nem végzünk. – Mondta nevetve.

Bemegyünk az ajtón, utána nappali, és persze miinnnddeenn szokásos. Vagy, várjunk csak... Miért ül itt a lánya?

– Szia Vencel. – Ő is vidám..
– Hali, hát te?
– Esetleg zavarok? Csak mert..
– Ne is folytasd, dehogy. Csak meglepett. – És tényleg nem udvariasságból mondom, nem zavar.
– Na Vencel.. Hol is tartottunk? Áhh, megvan. Látod-látod milyen kedves vagyok, már össze is írtam neked ezeket, csak számolgasd ki őket, rendben?

A mozdulatai, a gesztusai.. Ahogy nézem csak csak elmosolyodok én is.. Csodás ez a nő.

– Persze, természetesen, oké.