Mindent a családomért tettem! 1. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.

Valahogy érdekesen alakult az életem, mert sosem terveztem, csak megéltem az eseményeket. Van, aki szerint ez a sodródás, de ha egy erős áramlású folyóba esel, felesleges visszafelé úszni; ki kell használni a lendületét.
Az általánosból gimibe bekerültem ugyan, de inkább csak egy gyenge négyes tanuló voltam, ez pedig a nyolcvanas éves elején sem jelentett sok jót a felvételinél. Le is maradtam egy, vagy két ponttal, már nem emlékszem. Apám tombolt, hogy ő bizony egy percig sem fog eltartani, így anyám elvitt a Tanácsra, mert ott volt valami ismerőse, hogy tud-e munkát a városban. Hát pont ott, a pénzügyi osztályon akadt egy hely, amihez érettségi kellett. A munka maga volt a megtestesült unalom, de a kollégák jók voltak. Akkoriban még ment a munkahelyi névnapozás, bulizás. Szeptember elején kezdtem dolgozni, ami azt jelentette, hogy valami államigazgatási ismeretekkel kapcsolatos tanfolyamot kellett abszolválnom, hogy maradhassak. Ezt minden évben novemberben szokták megtartani Balatonföldváron valami hotel-szerű épületben, ami ősztől tavaszig ilyen, oktatási célokat szolgált. Tőlünk ketten mentünk, akiknek ez a képzettsége még nem volt meg. Én, a kezdő és Irénke néni, aki már egyáltalán nem volt kezdőnek mondható, sőt, még fiatalnak sem. Nálam bizony egy harmincassal több volt. Ő valahogy mindig kimaradt, mert inkább küldtek kezdőt, vagy GYES-ről visszajövő anyukát. Most már nem volt semmi indok, neki is menni kellett okosodni. Egy egész hetet szántak erre a szervezők. Ne feledjük, akkoriban még nem volt ez a költséghatékony szemlélet és megadták a módját a képzéseknek. Hétfő reggel jött értünk a hivatali kocsi és vitt Földvárra. Mi az elsők között érkeztünk, mert nem kellett messzire mennünk. Szépen, kulturáltan ki is osztották a szobákat. Ügyeltek a kényelmünkre és mindenki kapott egy-egy kétágyas szobát. Bepakoltunk és a 10 órás kezdésig volt még bőven időnk, ezért úgy döntöttünk, sétálunk egyet a környéken. Mire fél tíz magasságában visszaértünk, már javában állt a bál! Mint utólag kiderült, véletlenül két turnusnak is ugyan azt az időpontot adták meg, ami azt eredményezte, hogy pont kétszer annyian lettünk, mint tervezték.