Az igazgató úr farka

Aznap is késtem a suliból, nem is tudom, hogy lehetek ilyen trehány. Apró, fehér topot viseltem, neccharisnyát, farmerből készült miniszoknyát, balerinacipővel. A hajamat lazán összefogtam, göndör, barna tincseim néhol kilógtak. A portás szánakozva nézett rám, ráncos kezével, csak befelé intett.
Toporogtam az osztályterem előtt, de semmi kedvem nem volt bemenni. Inkább fogtam magam, kiültem az ebédlő elé, elővettem egy vámpíros könyvet – pont a felénél tartottam – és elkezdtem olvasni. Egészen belemerültem a vámpír bosszújába, közben előhalásztam a táskámból a tonhalas szendvicset. Hosszú bagett, benne halkrémen kívül, franciasaláta. Mennyi ízek áramlottak a számban, amikor elfogyott a szendvics, kezem az almámat kutatta. Annyira elmerültem az olvasásban, hogy az almacsutkát átdobtam a fejem felett. Amikor már meglendült a kezem akkor kaptam észhez, és legnagyobb döbbentemre, az iskola igazgatója állt velem szemben 3 méterre, szemüvege almamaszatos, hosszú lábai előtt a csutka.
Mondhatom megijedtem, majdnem felsikoltottam.
Azonnal felpattantam a helyemről, a könyv kiesett a kezemből, a táskámból szanaszét gurultak a tollaim.
– Kedves Emma, látom, jól szórakozik. – Az igazgató közelebb lépett, fölém emelkedett, legalább 180 centi, kisportolt test, hatalmasan széles váll, megnyerő arc. De olyan szigorú tekintet a koszossá tett lencse mögött, hogy minden porcikám remegni kezdett...
– Jaj, Istenem, nem akartam, bo... Bocsánat, igazgató úr, többet nem fordul elő.
A férfi komótosan levette a szemüvegét, elegánsan előhúzott egy zsebkendőt öltönynadrágja zsebéből, majd megtörölte a lencsét.
– Hány éves is, mondja csak?
– 19 leszek tanár úr.
Ekkor az igazgató megfogta az államat, megszorította, és felemelte a fejemet, a kék szemébe kellett néznem.
– C, C, c, Emma, ezért muszáj lesz megbüntetnem. Nézzük csak – nyalta meg a száját. Először is, késet, másodszor, többedszerre, harmadszor, nem ment órára, negyedszer az alma.
– Kérem, ne adjon igazgatói intőt, én ígérem, mindent megteszek, hogy valahogy,... Hogy... Én... – elakadta hangom, de mindre elszántan néztem rá.