Az ismeretlen szépsége 2. rész

Az előző rész az ismeretlentől való félelmemről és Edinának köszönhetően annak feloldásáról szólt, most arról mesélek, amikor már kifejezetten élveztem és izgalomtól fűtve ösztönösen beletettem magam az ismeretlen helyzetekbe, nem csupán átvitt értelemben.
Legfeljebb beégek nem igaz? Kit érdekel, a lényeg, hogy éljek! Jó érzés volt rájönni, hogy valójában nem ciki, ha beégek! Persze nem egyszerű eljutni erre a szintre.
Nem árt, ha a 23 éves korodban még mindig fojtogató szüzességed egy 34 éves szőke bombázó (alias Edina) veszi el és miután összejön egy korabeli nővel (alias Csilla), felkér, hogy szállj be harmadiknak. Ugyanazzal a lendülettel rántott ki az életbe a saját magam által magamnak épített börtönömből, mint amilyen hévvel bezárkóztam az emberek elől ledönteni 3 felest két sörrel, egy – egy önutálattal vegyült búskomor pillanatomban.
Nagy boldogság volt rádöbbenni, hogy pont annak köszönhetem a szerencsémet, ami miatt fiatalon gátlásos legény voltam, hogy – Edina szavaival élve – egy babaarcú mimóza cuki fiú vagyok. Már nem bánom, hogy nem valami férfias macsó gyereknek születtem,
mert ők pont ezért voltak úgy oda értem. Élvezték, hogy irányíthatnak.
No és persze volt még valami, amit ha olvastad az első részt, gondolom sejtesz.
Ha bővebben érdekelnek az előzmények, a hetero történetek közt megleled!
Néhány nappal miután küldtem egy üveg Egri Bikavért Edina lakására, hogy eszébe jusson, van kéznél egy babarcú jópofa srác, akit bármikor bevehetnek harmadiknak, csörgött a telefon. Természetesen pont akkor, amikor épp rittyentettem egy barnát, de Edinára akkor sem haragudtam volna, ha épp Cindy Crawford – ot kefélem.
– Szia mia! – hallatszott Edina derűs hangja a vonal túlsó végén. – Mi jót csinálsz?
Nem zavarlak?
– Nem, semmi különöset!
– Azért hívlak, mert lesz egy buli szombat este és Csilla örülne, ha te is eljönnél!
– Miféle buli? – értettem a célzást, de nem adtam könnyen magam, hogy legalább a látszatát keltsem a nem létező férfiúi méltóságomnak.
– Csilla öccse DJ itt egy közeli klubban. Valami jóféle house parti lesz.
– Az jól hangzik! – megemeltem a hangom remélve, így nem hallatszik át Budapest túlsó felébe is, ahogy egy kétméteres véres hurka csobban ki belőlem, majd ezt követően elmondtam három miatyánkot, hogy az a nevetés ne az legyen, amire gondolok.