Az ismeretlen szépsége 1. rész
Folytatás
Az ismeretlen szépsége 2. rész (gruppen)
Van egy bölcs mondás, miszerint a legizgalmasabb dolgok az életben azok, amiktől a legjobban félünk. Én ezt a gondolkodásmódot zsigerből elutasítottam, aztán valami véletlen folytán, bár inkább nevezem isteni beavatkozásnak, lehullott rólam a fátyol, ami mindenben meggátolt.
Pár héttel a próbaidőm lejárta előtt a főnököm megkért, hogy segítsek egy kolleganőjének megtartani a Debreceni termékbemutatót. Alaposan beijedtem, de amikor elmondta miről lenne szó, megnyugodtam, legalább is ahhoz képest amennyire megállt bennem az ütő amíg azt hittem, hogy a komolynak közel sem mondható szaktudásomat kéne megvillantanom idegen emberek előtt. Bár megkönnyebbültem, mivel nekem csak az inasfiúja szerepében kellett tetszelegnem, nagyon izgultam – a szó rossz értelmében –, mivel a kolleganő, aki közeledett felénk bemutatkozásra várva, igencsak gyönyörű volt, és nem kis erőfeszítésembe telt összeszedettnek maradnom, miközben beszéltem hozzá, mivel a jóformán fedetlen formás mellei gyakorlatilag mágnesként vonzották a tekintetem. Épphogy csak a mellbimbói nem látszódtak ki a dekoltázsa alól. Ezt sosem értettem,
miért kell egy nőnek ennyire megmutatnia magát. Mintha direkt zavarba akarná hozni a hozzám hasonló balekokat, akik 23 éves létükre még egy puncit sem láttak életükben.
Vagy tényleg ennyire meg akarja dugatni magát aznap este? Volt ő olyan jó nő, hogy neki
az is elég lett volna hozzá, hogy mackónadrágban és pulóverben üljön be akárhova, és annyit mondjon az első szembejövő férfinak, szia. Persze világos, hogy egy ilyen nő szereti mutogatni magát, de ez azért erős volt. Ennyi erővel ott helyben az arcomba is dughatta volna őket. Úgy éreztem, nekik is illendő lenne bemutatkoznom, ha már ilyen nyíltan rám köszöntek. Ugyanakkor igencsak komoly tiszteletnek örvendő üzletasszonynak látszott, és ettől még inkább felkúszott az egy szem tököm oda, ahonnan annak idején legalább ő egyedül kimerészkedett a zacskómba.
– Üdvözlöm! – nyújtotta a kezét, elmosolyodva. Ügyeltem rá, hogy férfias határozottsággal fogjam meg a kezét, ugyanakkor persze csak finoman. – /... / Edina vagyok.
– Jó napot! /... / János.
– Ő itt nálunk a Jani! – mondta a főnök derülten, miközben hátba veregetett. Bár azt inkább hátba verésnek mondanám. (A batár állat. Az ürgének olyan kézfogása volt, hogy az első alkalom óta mindig előre rákészültem, hogy teljes erőmből szorítsak rá, nehogy összehugyozzam magam. )
Pár héttel a próbaidőm lejárta előtt a főnököm megkért, hogy segítsek egy kolleganőjének megtartani a Debreceni termékbemutatót. Alaposan beijedtem, de amikor elmondta miről lenne szó, megnyugodtam, legalább is ahhoz képest amennyire megállt bennem az ütő amíg azt hittem, hogy a komolynak közel sem mondható szaktudásomat kéne megvillantanom idegen emberek előtt. Bár megkönnyebbültem, mivel nekem csak az inasfiúja szerepében kellett tetszelegnem, nagyon izgultam – a szó rossz értelmében –, mivel a kolleganő, aki közeledett felénk bemutatkozásra várva, igencsak gyönyörű volt, és nem kis erőfeszítésembe telt összeszedettnek maradnom, miközben beszéltem hozzá, mivel a jóformán fedetlen formás mellei gyakorlatilag mágnesként vonzották a tekintetem. Épphogy csak a mellbimbói nem látszódtak ki a dekoltázsa alól. Ezt sosem értettem,
miért kell egy nőnek ennyire megmutatnia magát. Mintha direkt zavarba akarná hozni a hozzám hasonló balekokat, akik 23 éves létükre még egy puncit sem láttak életükben.
Vagy tényleg ennyire meg akarja dugatni magát aznap este? Volt ő olyan jó nő, hogy neki
az is elég lett volna hozzá, hogy mackónadrágban és pulóverben üljön be akárhova, és annyit mondjon az első szembejövő férfinak, szia. Persze világos, hogy egy ilyen nő szereti mutogatni magát, de ez azért erős volt. Ennyi erővel ott helyben az arcomba is dughatta volna őket. Úgy éreztem, nekik is illendő lenne bemutatkoznom, ha már ilyen nyíltan rám köszöntek. Ugyanakkor igencsak komoly tiszteletnek örvendő üzletasszonynak látszott, és ettől még inkább felkúszott az egy szem tököm oda, ahonnan annak idején legalább ő egyedül kimerészkedett a zacskómba.
– Üdvözlöm! – nyújtotta a kezét, elmosolyodva. Ügyeltem rá, hogy férfias határozottsággal fogjam meg a kezét, ugyanakkor persze csak finoman. – /... / Edina vagyok.
– Jó napot! /... / János.
– Ő itt nálunk a Jani! – mondta a főnök derülten, miközben hátba veregetett. Bár azt inkább hátba verésnek mondanám. (A batár állat. Az ürgének olyan kézfogása volt, hogy az első alkalom óta mindig előre rákészültem, hogy teljes erőmből szorítsak rá, nehogy összehugyozzam magam. )
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 14 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Folytatás
Az ismeretlen szépsége 2. rész (gruppen)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy időben szerettem olvasgatni, de már jó ideje nincs kedvem.
A karcolat.hu-ra ránézek. Kösz, hogy mondtad!
Meg nézz körül a karcolat.hu oldalon. Én is sokat tanultam ott olvasgatva. Mert a beküldött írásokat hozzáértő szerkesztők, írók javítgatják, értékelik.
Nah, nem kell itt mártírkodnod! Írj csak, ha van kedved és ihleted!
Ne vedd a lelkedre, ha megjegyzem a hibákat. Az igazán szar írásokat végig sem olvasom, így hozzászólást sem írok róluk. Ilyen részletesen meg csak azoknak magyarázok, akik fogékonyak rá, hajlandók tanulni, fejlődni akarnak. Én is csak tanulom ám ezeket, legfeljebb pár leckével előrébb járok, mint te.
Hát igen, a fogalmazásban lassan fogok fejlődni!
Egész magas dolgok nekem, amiket az elején felvázoltál.
Mondjuk már bennem van pár sör🙂
De viccet félretéve ebben nehezen fogok fejlődni.
Hát igen. Az ötleteim jók, csak a kivitelezésében vagyok... mondjuk elégséges alá. sokkal jobbak lehetnének a történeteim, ha nyelvtanilag rendben lennék. De mindegy! Majd 70 évesen írok valami veretőst!🙂
"Én ezt a gondolkodásmódot zsigerből elutasítottam, aztán valami véletlen folytán, bár inkább nevezem isteni beavatkozásnak, lehullott rólam a fátyol, ami mindenben meggátolt." Igen a fátyol is lehullhat, de az miben is akadályozott? Jobb lett volna, ha a béklyótól szabadulsz meg. Szóval ez kicsit képzavaros.
"Pár héttel a próbaidőm lejárta előtt a főnököm megkért, hogy segítsek egy kolleganőjének megtartani a Debreceni termékbemutatót." A debreceni, mint jelző, kisbetűs. Ez durva hiba. Hacsak nem valami rendezvény neve, de akkor a termékbemutatót is nagy betűvel kellett volna kezdeni. Meg nekem a kolleganőt is pirosozza a helyesírás-ellenőrző, a kolléganőt ajánlja helyette.
" Alaposan beijedtem, de amikor elmondta miről lenne szó, megnyugodtam, legalább is ahhoz képest amennyire megállt bennem az ütő amíg azt hittem, hogy a komolynak közel sem mondható szaktudásomat kéne megvillantanom idegen emberek előtt." Micsoda egy mondatszörny! Hiányzó vesszők, de szerencsésebb lenne két vagy három mondatban megfogalmazni. Az utána következő mondatról nem is beszélve! Az még borzasztóbb. Abban is van egy pici túlírás: "mivel nekem csak az inasfiúja szerepében kellett tetszelegnem," Elég lett volna: nekem csak az inasfiú szerepét kellett játszanom.
Ugyanitt még egy hiba, ez technikai jellegű: " –a szó rossz értelmében - , " A gondolatjel után kihagytad a szóközt, a második gondolatjel pedig megmaradt kötőjelnek. Az elsőt a "word" magától átírta. A többit én kézzel szoktam átjavítani, hogy mindenütt ez a hosszabb forma szerepeljen.
Még egy képzavar: " aki közeledett felénk bemutatkozásra várva,". Nem érzed? Ha közeledik, akkor nem vár.
"- Üdvözlöm! –nyújtotta a kezét, elmosolyodva. " A gondolatjeles dolog erre is vonatkozik, és nem kell vessző az utolsó szó elé - módhatározó.
A három pont elé és után nem kell az hülye / jel. Így kell írni: ...Edina vagyok. Ezzel jelzed, hogy a szereplő kicsit kivárt mondandója előtt.
"mondta a főnök derülten" Kicsit pontatlan így, a helyes jelző a derűsen lett volna.
A számneveket illik betűvel kiírni: Harmincöt éves...
Nem hazudsz? Tényleg ennyiszer átolvastad?
"Miután Edina részletesebben elmondta, miről lenne szó, a főnök azt mondta:" Kétszer szerepel egy mondatban a "mondta" szó. Elmagyarázta, előadta, kifejtette, felvázolta, bármelyik jó lenne az első ige helyett.
A következő mondatba véleményem szerint nem kell ennyi vessző: "Pár nappal később, szombat reggel indultunk, a cég udvarából, Edina kocsijával." Talán az elsőt hagynám benne.
Még egy technikai dolog:
"- Láttalak már néhányszor a folyosón. –mondtam."
Központozásnak hívják, amit itt elrontottál. Helyesen így nézne ki:
" – Láttalak már néhányszor a folyosón – mondtam." (Nem tudom, sikerült-e ide valódi gondolatjeleket beírnom.)
A központozás szabályairól a karcolaton találsz nagyon jó leírást, példákkal illusztrálva.
Aztán az itt kezdődő párbeszédbe belefűzhettél volna még legalább egy (esetleg kettő) kommentet, amivel segíted az olvasót a szereplők beazonosításban. A "Cathy kalandjai"-ban a szerző ezt néha úgy hidalta át, hogy a szöveget mondó szereplő név szerint megszólítja a beszélgetőtársát. Habár ott nem E/1 (egyes szám első személyű) a mesélő.
Egy lélegzetre ennyi.
Illene valami pozitívumot is írnom. Hát azt nem találtam benne. 😀 Á, csak viccelek! Nagyon jól átjött a srác tapasztalatlansága, szűziessége. Jól mutattad be a karaktereket, ügyesen fűzted bele a történetbe. Sokan abba a hibába esnek, hogy a történet elején egyfajta adattengerrel bombázzák az olvasót. Aztán nagyon tetszettek a humoros vicces megjegyzések, a finom önirónia.
Összességében elég magas pontszámokat adnék rá, persze ebben benne van a téma iránti elfogultságom is. Aztán nekem nagyon bejön az ilyen fokozatos történetfűzés. Jól építetted fel. Még a leszbi akció is nagyon jól illett az egészbe.
Egyébként többször visszaolvastam, aztán pihentettem, két nap múlva megint gyalultam rajta valamit, aztán megint ellenőritem egy sörrel is mielőtt feltöltöttem. Viszont egy óriási hibát véltem felfedezni most benne:
Hogy a híres féltökű helyett inkább hirhedt féltökűt kellett volna írnom, mert az jobban veret🙂 ejj a csuda vigye el ez kicsit azért fáj!
Olvastam egyébként a Cathy kalandjai 4. részét. Tetszik!
Jók a párbeszédek!
Ja, míg el nem felejtem! Átolvastam pár írásodat... azokat is... már nem csak erős gyanúm van, hanem bizonyosságom. De úgy érzem, nem az én dolgom kimondani. Meg tulajdonképpen nem törvény- vagy szabályellenes.
Ez a sztori nagyon megérne egy részletes elemzést, csak az nem kevés idő.
Bár a héten én is munkanélkülivé válok, de rengeteg otthoni teendő vár rám, ezért csak vonakodva vállalkoznék a javításra.
Egyébként nem tudom mitől függ, de durva, hogy ez a történetem már rögtön másnap felkerült. Általában egy hét szokott lenni vagy több is.
Most tettem föl a következő részt. A gruppen katagóriában keressétek!🙂
Részemről 10p és bár nem vagyok oda a hármasért, én is várom a folytatást!