És a szomszéd néni nem is sejtett semmit! 2. rész

Ők is korán kelők, és már hétkor az asztalnál ültünk, hogy reggelizzünk.
– Nyolcra jönnek érted a csajok, ugye?
– Igen, Anya, nyolcra.
– Mindent összekészítettél? Naptej, törölköző, váltás fehérnemű, pénz...?
– Jaj, Anya, nem vagyok már kislány! – horkant fel Andi, aminek így már kicsit más jelentése volt a után.
– Csak figyelek rád, kislányom. Tamás! – fordult felém Gabi – te hánykor mész el?
– Lesz egy találkozóm tízkor Bogláron és egy tizenegykor Fonyódon. Aztán egykor megint egy és az is Fonyódon. – válaszoltam.
– Elmehetek veled? Addig kiteszel valahol és körülnézek az üzletekben. Nem gond? Mert nem akarok a terhedre lenni! – vázolta fel Gabi az elképzeléseit.
– Persze, gyere csak. Aztán meg is hívlak ebédre Fonyódon. – udvariaskodtam Gabi felé.
– Na, csak nem randi lesz? – vigyorgott ránk Andi, amire mind a ketten olyan ijedten néztünk rá, mint aki többet tud, mint amit mond.
– Nyugi, na, csak vicceltem. Nem kell minden olyan komolyan venni. – ebből a válaszból érezhettük, hogy tényleg csak egy poént eresztett meg a lány. A kettőnk titka kettőnk titka maradt.
– Miért ne, csinos nő anyád, naná, hogy elhívom egy randira.
Gabi is vette a lapot és jót nevetve replikázott.
– Ilyen öregasszony örüljön, ha egy ilyen fess fiatalember ebédre hívja, édes lányom!
Na, erre kitört a röhögés. Hogy Andinak mi volt ebben ennyire vicces nem tudom, de Gabi és én a megkönnyebbülésünk miatt nevettünk ennyire.

A délelőttöm rendben lezajlott, aztán Gabival ebédeltünk egyet, majd ott hagytam őt a központban azzal, hogy majd itt felveszem két óra körül. Az ebéd közben és az úton egész hazáig olyan volt a hangulat köztünk, mintha tegnap este nem történt volna semmi. Fél háromra otthon is voltunk. A nagy meleg miatt azonnal lezuhanyoztunk, majd én nekiálltam a szobámban az irataimat rendbe szedni és előkészülni a holnapi napra. Amikor végeztem lementem a nappaliba, de Gabi nem volt ott. És nem volt a földszinten máshol sem. kinéztem az udvarra, de ott sem láttam. El nem tűnhet, gondoltam, de most már kíváncsi voltam, hol lehet. Ha lent és kint nincs, akkor csakis fent lehet. Fent természetesen a szobájával kezdtem, de amikor benyitottam, azonnal végigfutott rajtam a gondolat, hogy talán alszik.
– Azt hittem már sosem nyitsz be hozzám!