Vágyakozás

Úgy éreztem magam, mint a szardínia a konzerv-dobozban. A konzerv-dobozban, amiben még ráadásul, hogy véletlenül se legyen kényelmes a dolog, bulit is tartanak. A levegő csak úgy vibrált a tornacsarnokban. Az oxigén már rég elhasználódott a zárt belső térben, helyét pedig az a megfoghatatlan, izzadtságszagú energia vette át, amit a huhogó, kiabáló, trappoló, zászlókat és transzparenseket lengető tömeg kipárolgott magából.
Még ha a cipőmet és a zoknimat lehúzom, akkor sem állt volna rendelkezésemre kellő mennyiségű ujj, hogy megszámoljam, hányszor tettem fel magamnak a kérdést, mit is keresek itt. Nem voltam az a meccsre járós fajta. Amikor olimpia, vagy foci eb, vb van, le szoktam ülni egy doboz sörrel a kanapéra, hogy végignézzek pár izgalmas közvetítést, de ennyi. Az viszont sose jutott még eszembe, hogy súlyos összegeket költsek arra, hogy ugyanezt egy rakat, torka szakadtából üvöltő és mellé emberesen izzadó fanatikus között nyomorogva tegyem meg. Ha engem is elkap a buli lendülete, talán még élveztem is volna, de az megint csak nem én lennék.
Ráadásképp a röplabdához még különösebben nem is értek. Azon túl hogy egy hálóval két részre osztott pálya két oldalán egy-egy hat főből, jelen esetben hat testhez simuló sortba és lenge mezbe öltözött fiatal leányzó ütöget egy labdát egymásnak. Izgalmas, persze, főleg, ha az ember lányának van kinek drukkolnia. De alapjáraton még a szokásosnál is kevesebb esélye lett volna, hogy ide esz a fene. Különösen elnézve a szurkoló-társaimat, akiknek nem kis hányada nyilvánvalóan a nyálcsorgatás miatt jött csak el. Elvégre, mi az a kis összeg ahhoz, hogy utána egy egész meccsen át stírölhesse a pályán ugráló, izzadó és nyögő lánykákat. Abból az elánból ítélve, amivel ujjongtak, amikor egy bravúros pontszerzés után az érintett csapattagok az aktuális érintést kollektív seggre pacsival továbbították egymásnak, nagyon is megérte nekik. Én meg csak behúztam fülem-farkam és próbáltam elkerülni, hogy néhány ilyen nyálcsorgató egy kicsit oldalra fordítva a fejét arra találjon gondolni, minek izguljon a tőle több méterre ugrabugráló lányokra, akik ennél közelebb nem is fognak jönni, ha karnyújtásnyira mellette is ott van egy markolni való comb. No igen, csakhogy annak a bizonyos combnak a tulajdonosának van egy ökle, sőt, kapásból kettő is, ami említett helyzetben a nyúlkáló pofázmányával találtatik közelebbi ismeretségbe kerülni.