Nyuszilány

Húsvét vasárnap történt. Néztük a TV-t összebújva. Megy a film jó ideje. Bevágtak egy reklámot. Egyszer megszólal a kedvesem.
– Elmegyek mosdóba – el is ment.
Folytatódik a film. Jó hosszú ideje a fürdőszobában van.
– Nem jössz? – Folytatódik a film. – kérdeztem.
Nem válaszolt. Vártam egy pár percet. Megint kérdeztem.
– Minden okés? – azóta sem adott visszajelzést.
Felálltam. Szaladtam a fürdőszobához. Zárva volt az ajtó. Pánikolva szaladtam a garázsba a feszítővasért. Megyek be a garázsba a szerszámos ládához. Az ajtó mögött valami hang megszólal:
– Szia szépfiú.
A barátnőm volt. Nem is akármilyen szerelésben. Ő volt a húsvéti nyuszi lány. Fehér felsőben volt válltól lefelé a combjáig ért. A teljes karja szabad volt. Felül rózsaszín csipkézett minta volt. Kétrészes fehér hálóharisnya a lábára felhúzva. Fehér szandállal. Nyakán fehér gallér, azon meg rózsaszínű nyakkendővel. Hátulján rózsaszínű pompom farok is volt. Rózsaszínű nyuszis fülű hajráfot is viselt. Kitérek az arcára is. Piros-rózsaszínű volt a szája kifényezve. Szeme kékre sminkelt. Ahelyett, hogy örültem volna neki. Inkább mérges voltam.
– TE NORMÁLIS VAGY! MI VAN, HOGY HA TÉNYLEG KOMOLYABB BAJ TÖRTÉNT VOLNA VELED! NEM VOLT EZ VICCES EGY CSÖPPET SEM! – vesztem össze vele.
– Csak örömet akartam neked szerezni – mondta.
– Ez nekem nem volt öröm. Rám ijesztettél nagyon.
– Rendben megértem – vonult ki zokogva a hálószobába.
Utána mentem. Úgy éreztem ez nem volt szép tőlem. Benyitottam. A hálószobánk fala barackvirág színű volt, sárga függönnyel, frissen vetett rózsaszínű ágyneművel. Csak szegény sírt az ágyon.
– Drágám ez tényleg nem volt szépen. Ne haragudj. – mondta felém a bocsánatát. Tudod, hogy megijesztettél, és nekem is rosszul esett.
– Tudom, de nagyon kíváncsi voltam, hogy meg leszel lepődve, ahogy meglátsz. Tudtam előre, hogy ki fogsz menni a garázsba, ha zárva hagyom a fürdőszoba ajtót, hogy kihozz. Meg akartalak lepni.
– Még nem is dicsértelek meg, hogy milyen szép vagy. Akartalak, de elmentél. Nem is volt szép tőlem, hogy kiabáltam veled. Csak megijedtem. – simogattam gyengéden az arcát, törölgettem a zsebkendővel a könnyeit.
– Nagyon elmosódtam – mondta nevetve.
– Ugyan már, én csúfítottalak el az érzéketlenségemmel. El kell, hogy viseljem! – mondtam mosolyogva.
– Azért is öltöztem át, mert húsvét van, tegyük kellemessé a napot, hogy egy nyuszilánnyal tölthess el egy napot.