Zitakrónikák 6. rész - Apa csak egy van

Úgy vágytam rá, mint nőre még sohasem. Nem szerelemből, csak a legalantasabb ösztönből: meg akartam dugni. Azt akartam, hogy leszopjon, hogy farkamat megjárathassam puncijában, és amikor eljutok a csúcsra, a mellére vagy a szájába élvezhessek.
Ha más nőről lenne szó, már rég megszereztem volna. De Zita a lányom volt. Az én tiltott gyümölcsöm. Az egyetlen nő a világon, aki nem lehet úgy az enyém. Ez lélekőrlő lelkifurdalást, szégyenérzetet és öngyűlöletet okozott. Gyűlöltem és szégyelltem magam, akárhányszor felizgultam a lányom láttán, akárhányszor róla fantáziálva vertem ki a farkamat, akárhányszor lefeküdtem egy fiatal nővel, csakhogy elképzelhessem, hogy vele vagyok.
Néha elgondolkodom azon, mikor fordultam ki önmagamból. Azt hinné az ember, hogy van egy pontos pillanat, amit meg lehet határozni és azt mondani: innentől kezdve minden el lett szarva. De nem így van.
Talán már eleve elcseszett voltam. Életem első szexuális élménye az volt, hogy tizennégy éves koromban leszopott az unokanővérem. Vagy akkor ferdültem el, amikor a bátyámmal először vágtunk partiba egy nőt. Kamasz és ifjúkorom szinte csak erről szólt. A bátyám és én hajtottuk a csajokat, néha ő dugta az én exemet, máskor én az övét, vagy ugyanakkor feküdtünk le ugyanazzal a nővel. Így ismertem meg későbbi feleségemet, Juditot.
Visszaértem a kollégiumba egy buliból, és a bátyám éppen vele kefélt. Jobb híján, beszálltam harmadiknak. És talán Judit miatt csesződött el minden.
Nem sokkal azután, hogy összejöttünk, rajtakaptam, amint a bátyjával hancúrozik a konyhájukban. Talán, ha akkor végérvényesen szakítok vele, ma minden rendben lenne. De aztán meghalt az anyám. A temetés után apám ennyit mondott:
– Fiam, ha megismered a hozzád illő nőt, sohase ereszd el. Történjék bármi, foggal-körömmel ragaszkodj hozzá.
A bátyám, akinek egyedül a családban elmondtam, miért hagytam ott Juditot, ezt mondta ugyanazon az estén:
– Hülye vagy, ha csak ezért elhagyod. Ember, az a nő a te tökéletes párod. A te Évád. Annyit keféltek, mint a nyulak, és amikor éppen nem gabalyodtok egymásba, akkor beszélgettek. Nem láttam még olyan nőt, aki órákig tud vitázni az építészetről, de még téged sem láttalak olyan nővel, akivel órákig tudsz dumálni a ruhákról.