Különös történeteim 2. rész

Pestimréről átköltöztem a város másik végébe. Újpesten egy kis tér közelében vettem ki albérletet. Volt ott a téren egy kis büfé (hot – dog, hamburger, melegszendvics, stb. ) és mivel éjjel – nappal nyitva voltak, meg nem is volt rossz a kaja és még drága se, így törzsvendég lettem náluk. Négy csaj meg két pasi volt a személyzet, ők váltották egymást folyamatos műszakban és így egy idő után mindegyikükkel összehaverkodtam. Főleg az egyik 20 év körüli lánnyal dumálgattam sokat, talán mert hasonló korúak voltunk és még az érdeklődési körünk is sok mindenben egyezett.
Kiderült, hogy egy kis faluból származott el a fővárosba és talán ennek volt köszönhető, hogy nem egy felvágós libapicsa volt, hanem egy egyszerű aranyos lány. Nagyon ritkán sminkelte magát, festékek nélkül is nagyon szép volt. Kb. 170 cm magas volt, és egyszerű derékig érő barna haja és barna szeme miatt nem az a fajta csaj volt akire egyből felfigyel az ember. Viszont néhány beszélgetés után azt vettem észre, hogy mégsem az a szürke egér akinek látszik. Értelmes csaj volt, elég sok mindenről lehetett vele beszélgetni és még humora is volt. Általában nem a vonalait kihangsúlyozó ruhákban járt, így nem rögtön, de észrevettem, hogy formás, kerek mellei vannak és a feneke meg olyan amire már majdnem azt mondanák, hogy nagy, de még határeset. Talán semmi sem történt volna köztünk ha egyik péntek este nem pont akkor végez, amikor én is elindultam haza a melegszendvicsemmel. Együtt mentünk a közeli buszmegállóig és elpanaszolta, hogy a hétvégéje most szabad, de mivel sokba kerülne a hazautazás, inkább Pesten marad.
– És mit fogsz csinálni két napig? Buli ezerrel? – kérdeztem.
– Á, alig ismerek itt valakit, bulizni meg nem nagyon szeretek, úgyhogy alighanem takarítok, meg tévézek az albérletemben. Ennyi.
Nem terveztem, hogy vele akarom tölteni a szombatot, de valahogy gondolkodás nélkül megkérdeztem:
– És mit szólnál egy túrához? Én holnap kimegyek a budai hegyekbe. Jó levegő, napsütés, jó idő... Ha van kedved jöhetsz velem.
Nem sokat gondolkozott, hamar igent mondott. Megbeszéltük, hogy másnap a Moszkva téren találkozunk reggel 8 – kor.
Otthon az jutott eszembe, hogy esetleg lehetne – e köztünk valami a haverságon kívül. Nem volt az esetem, de valami vonzó mégis volt benne.