Álom Londonból

Eszti két napja jött haza Angliából. A vizsgáit sikeresen lerakta, és bár a nyarat is kint fogja tölteni, pár napot mindenképp szeretett volna itthon tölteni.
Már jóval hazatérte előtt megbeszélte Nikivel, legjobb barátnőjével, hogy találkozni fognak, ahogy ilyenkor mindig. Egy kávézóba beszélték meg a találkozót.
Niki ért oda előbb. Amikor belépett, kíváncsian nézett körül, és kissé elszontyolodva állapította meg, hogy várnia kell még. Leült egy ablak melletti asztalhoz, és azon kezdett el gondolkozni, rendeljen-e valamit. Mivel nem tudta, Eszti mennyit fog késni, ezért úgy döntött, inkább kér egy kávét, hisz egy idő után kellemetlenné válik, ha valaki csak úgy üldögél egy asztalnál, de nem rendel semmit. Egy viszonylag fiatal férfi volt a felszolgáló, ráadásul egész jóképű, széles mellkassal, Niki önkéntelenül is rámosolygott, amikor megkapta a kávét, közben pedig arra gondolt, hogy egész hosszú ideje nem is volt fiúval.
Aztán elszégyellte magát a gondolatért, és elkezdte szürcsölgetni a még forró italt. Délután négy óra felé járhatott az idő, a kora nyári nap ereje teljében tűzött be az ablakon keresztül.
Még nem fogyott el a kávé, amikor Eszti megérkezett. Haja éppen vörösre volt festve, és rövidebben hordta, mint általában, benne napszemüveg. Magas, világosfehér bőrű lány volt, a nála alacsonyabb és éppen csak egy árnyalatnyival sötétebb bőrű, barna szemű és fekete hajú barátnőjéhez képest erős kontrasztot mutatott.
Világos, ujjatlan felső és a térdét éppen elfedő szoknya volt rajta. Szeplői a napsütés hatására előjöttek, a jelenség a szeme színét is jól kihangsúlyozta.
Már az ajtóban állva kiszúrta Nikit, aki némileg meglepődve konstatálta Eszti laza megjelenését. Elcsattantak az üdvözlőpuszik, majd leültek egymással szemben. Nikinek kérdeznie sem kellett, Esztiből máris dőlt a szóáradat. Elmondta, hogy a repülőn egy kisfiú mellett ült, aki eleinte félt a repüléstől, de ő megnyugtatta, beszélt arról, mi a helyzet a londoni barátaival, miket csinált, miután letette a vizsgáit, a családja hogy fogadta, amikor hazajött. Nikinek néha nehezére esett követni a történeteket, de örült neki, hogy kettejük kapcsolata ilyen közvetlen tudott maradni a távolság ellenére, és jó is volt látni, hogy Eszti mennyire elemében van.