Nőm és testvéreim

A színházból hazafelé tartva a buszon a pasik tipikus odafigyelek rád, kedvesem arcát öltve magamra hallgattam Ibolya csiripelését, bólogatva, fejet rázva, néha elejtve egy igent, vagy egy szerintemis. Biztosan ismeritek ezt az állapotot, amikor a hozzád beszélő szavaiból nem fogsz fel semmit, csak a kérdésekben rejlő tónust, és megadod rá a várt választ. Remekül lehet így elgondolkozva ülni, miközben a semmiről folyó társalgás elsuhan a füleid mellett. A barátnőm amúgy is az előadásról beszélt, amivel megleptem munka után, engem pedig nem különösebben kötött le a mezítláb a parkban részletekbe menő elemzése. Tetszett a darab, persze, de az agyam máshol járt. Hiszen nem véletlenül volt ez a kis meglepetés, az, hogy elé mentem a munkahelyére, deszertel. Épp ma lettünk hét évesek. és pontosan tudtam, mivel fogja meghálálni a figyelmességemet. Ráadásul már egy ideje beszélgettünk róla, hogy kipróbáljuk az anális szexet is, és úgy terveztem, ma este átesünk a tűzkeresztségen.
Ibolya 28 éves volt, én nyolc évvel fiatalabb, de a korkülönbség egyikünket sem zavarta. Nem volt túl magas, 167 centi volt mindössze, amihez párosult 55 kilogrammnyi testsúly. Talán a vékony jelző jobban illett volna rá, mint a karcsú, de semmiképp sem volt rossz alakja. Nem nézett ki úgy, mint egy anorexiás modell, és ki sem folyt a nadrágjából. Kerek csípője, tökéletes, kemény, domború feneke volt, lapos hasa, darázsdereka, ruganyos, marokba illő mellei. Mellette én a százhetvenegy centis magasságommal, amihez 66 kilogramm párosult, vállas alakommal, nyúlánk, izmos testemmel. hát, néha viccesen mutattunk, de volt már, hogy azt mondták ránk, összeillő párt alkotunk. Ibolya bájos arcát nem takarták hajának tincsei, barna szemei kihívóan, értelmesen csillogtak, barna, válligérő haját általában lófarokba kötötte. Nekem rövid, szőke göndör hajam van, egyesek szerint markáns arcom, kék szemekkel. Én és az öcséim már régen elköltöztünk otthonról, saját albérletet béreltünk, amit alkalmimunkából tartottunk fenn. na persze egy kis nagyszülői rásegítéssel. Ha már kajára nem kellett költeni, az is nagy megkönnyebbülés volt a pénztárcánknak.
Egyre azon forgott az agyam, amikor leszálltunk a buszról, hogy amint belépünk a lakásba, letépem Ibolyáról a ruhát, és ott az előszobában magaméváteszem.