Renáta - A kezdet

Amit rólam tudni kell, hogy Ricsinek hívnak, jelenleg 21 éves vagyok, az eset 3 éve történt. Akkoriban már elkezdtem kondiba járni, de sosem voltam nagy darab 180 cm – hez a 75 – 80 kg még soványnak is mondható.
Az iskolánkba elég sok lány járt, de a legtöbb már akkor is ribi volt és tette magát. És pont ez az amiért nekem és pár osztálytársamnak a figyelmét nem keltették úgy fel mint egy másik az iskolánkba járó lány, akit Reninek hívnak. Róla tudni kell hogy kb. 170 cm magas hosszú fekete hajú lány, szép arccal ruhán keresztül is méretesnek, de nem túl nagynak mondható mellekkel rendelkező csajszi, akinek a fenekéről még nadrágon keresztül is megállapíthattuk, hogy remek darab.
Nem volt soha nagyra magával, aranyos lánynak tűnt és barátja is volt már egy ideje akit Daninak hívnak. Nos a történet fura mód nem is Renivel, hanem Danival kezdődik, akivel én nem voltam rossz viszonyban mert néha együtt edzettünk a teremben.
Egyik edzés végeztével megvolt a zuhany, már akartam menni, mikor szólt, hogy majd várjam meg kint, akar velem dumálni. Furcsának tartottam, de nem siettem sehova megvártam.
10 perc múlva jött ő is. És nagyjából a következő párbeszéd játszódott le közöttünk:
– Na miért akartál velem dumálni? – kérdeztem szinte egyből.
– Ha azt most elmondom akkor azt fogod hinni, hogy szívatlak.
– Lökjed miről van szó?
– Biztos tudod ki a barátnőm, és azért biztos vagyok benne, hogy tetszik neked is nem?
– Nem tévedsz, de mi van vele?
– Tudod nagyon jól megvagyunk, de úgy gondolom, hogy neki is kellene egy kis változatosság és nekem sincsenek bizonyos dolgok ellenemre.
– Magyarul beszélj ember! – értetlenkedtem
– Mi lenne ha megbasznád, de szeretném én is látni.
– Jó, te tényleg szívatsz.
– Nem szívatlak, semmi hasznom nem lenne belőle ha szívatnálak, de meg akarom lepni és mit tagadjam én is beteg vagyok, mert szeretném én is látni ahogy más megbassza.
– Ez elég hihetetlenül hangzik, de megkérdezem, hogy miért pont én? Kizártnak tartom, hogy ő engem akarna, meg aztán mi sem vagyunk rosszban, de nem ismerjük egymást annyira.
– Hogy őszinte legyek: A legjobb haverjaimmal nem lehet, mert később furcsa helyzeteket szülne, szerintem érted. Így meg tudom, hogy egy normál srác, és ne vedd úgy hogy azt figyeltem de láttam azért nincs kis farkad. – (megjegyzem, hogy valóban nem kicsi, de nem is tartom túl nagynak, számokba meg nem kezdek bele mert soha nem mértem)