Köd előttem, köd mögöttem

Nem birok tovább az irodában maradni. Egyszerűen el kell menekülnöm a közeledből. Ez a viszony engem megfojt, nem kapok levegőt... Miért nem érted meg???

Iszonyatos a forgalom, alig várom, hogy kiérjek a városból – még 15 perc, és otthon vagyok. Iszonyatosan nagy a köd... Amíg a lámpa zöldre vált, elhatározom, hogy ismét megmondom neked. Elegem van a titkolózásokból, a hazudozásokból, a megjátszott álmokból. Estére nem fogom fölvenni a telefont, az SMS – eket pedig olvasatlanul törlöm. Ha kibirtam 4 napot, akkor az ötödik is menni fog. Most nagyon erősnek érzem magam!

Csöng a telefon, kibányászom a táskámból – mhelyi számot ír ki. Nem kellene fölvenni. De hát még midő van... Na jó, a kanyar után megállok. Nem túl jó ötlet, még vki nekemjön. Van itt egy kis erdei út, beállok oda. Szerencsére csak Marcsi az. Újraindítom a kocsit, de megint . Na mondd! És mondod, ez már Te vagy a meleg, barna hangoddal. Ne, ne tedd ezt, már érzem, hogy megint a hatalmadban vagyok, már nincs erőm tiltakozni.