Anita és a labdák

Jó 7 éve már ennek, és mostanában elég sokat gondolok rá, így gondoltam megírom.
Akkor 22 éves srác voltam és kereskedőnek tanultam, amit végül egész jó eredménnyel be is fejeztem.
Volt évközi és nyári gyakorlat is, tudjátok ez úgy néz ki hogy elmentek egy helyre többen és mintha munkába járnátok, dolgoztatnak 6-8 órát. Nem igazán volt meg terhelő, sem ők (a munkaadó) sem mi nem vettük komolyan a dolgot.
Na a lényeg, hogy 5-en voltunk beosztva ide, különböző beosztásokkal.
Én rendszerint délelőtt voltam és volt velem egy műszakban egy srác és egy lány.

Nyilván, a lányról szeretnék beszámolni. A lány, hogy 20 éves kis csitri volt. Értsétek, hogy sokszor nyafogott és dolgozni még annyira sem akart mint én.
Igazi jó kis csaj volt én mindig szertettem a kis csajokat. Értsed, úgy, hogy alacsonyabb, nem túl nagy mellek, általában aktív természet. Nem tudom miért, de engem ők izgattak mindig is a legjobban.
Miután senki nem kíváncsi sem az én, sem a lány előéletére, így ezt most nem írom le.

A lényeg, hogy úgy már 2 hete ott dolgoztunk. Anita és én nem sokat beszéltünk egymással. Bár külsőre, pont az ideálom, de jellemre mindig is eléggé vissza taszítónak tartottam őt. Állandóan a szart keverte az osztályban, szerencsére körülöttem soha. Így mondhatom, hogy elvoltunk egymással.
Na egyik alkalommal a feladat az volt, hogy ebben a sport áruházban, a frissen érkezett labdákat... azt hiszem football labdákat, de tök mindegy... kellett ki csomagolni és egy nagy fém kosárba bele rakni. A látszat ellenére, nem is olyan egyszerű ez a művelet, mert ott kezdődik, hogy szereld össze a fém kosarat... na mindegy. Ezzel én már küzdöttem egy ideje, mikor Anitát rendelték oda, hogy segítsen már nekem.

– Anita add már oda azt a fogót. Ekkor vettem észre, hogy mindennek foglalkozik csak ezzel sem. Nekem mindig is eléggé nagy küldetés tudatom volt. Értsed hogy ha volt egy faladat mindig arra koncentráltam, másra nem. Eleinte itt is így volt. – Legalább tegyél úgy mintha dolgozni akarnál, azt a rész fogd már össze egyedül is meg tudom csinálni, de ha már itt vagy... na végre.
Ekkor oda jött és megfogta amit meg kellett. Végre nagy nehezen, kisebb sérülésekkel össze szereltem a ketrecet.