Nyaralás, avagy új élmények kezdete! 1. rész

Alig néhány hónapja voltam házas ember mikor is ez a csodálatos történet megesett velem. Angliában elünk már néhány éve, a feleségem egy forgalmas szállodában dolgozik én pedig egy jól menő amerikai tulajdonú vállalatnál vagyok alkalmazott. Feleségemmel májusra terveztünk 2 hetes nyaralást Dominikára. Mindent szépen legfoglaltunk all inclusive szállást, repülőjegyet, autót, mindketten megkértük a szabadságokat stb. Nekem ez könnyent ment, mint ahogy általában minden válallatnál szó nélkül megkaptam a kért szabadságot. A feleségemnek nem volt könnyű dolga, mint ahogy az egy magánkézben lévő hotelnél megszokott.
Itt kezdődik a történetem. Ugyan is a nyaralásunk előtt kb 2 héttel jött a fekete leves...
Judit – a feleségem – főnöke közölte vele, hogy mégse tudja elengedni szabadságra, mert túl kevés az alkalmazottak létszáma viszont a hotelben most kezdődik majd a szezon stb. ( ez nem lényeges a történet szempontjából )
Ezután napokig törtük a fejünket, hogy most mi legyen. A foglálst először le akartuk mondani, de kidrült akkor a már befizetett összeget nem kapjuk vissza majd jött az az ötletem, hogy anyu ( Ő is itt él angliában már pár éve) és az Ő párja menjenek el helyettünk. Ezt az ötletet fel is vettetük nekik, de nem tudták elfogadni ugyanis anyu párja egy Angol farmer aki ilyenkor nem tudja ott hagyni a dolgait a rengeteg tennivalo miatt. Újabb fejtörés, számolás stb mikor is Judit felvetette
– miért nem mész anyuddal kettesben?
– Ne viccelj – nevetve válszoltam.
– Miért ne? – jött a válasz és folytatta – Nem olcsó utazás, nem kellene elbukni a pénzt, sőt Kati (anyum) is régen volt már nyaralni.

Anyuval meglepve hallgatuk ezen ötletet és jobban belegondolva ettől jobb megoldás nincs. Így átirattatuk az egyik foglalást anyu nevére, kért a munkahelyén szabadságot Ő is és vártuk az utazás napját. Ezen idő alatt lelkiismeret furdalásom volt, hogy én nyaralok, lógatom a lábam amig a feleségem keményen dolgozik.
Sokszor említettem Juditnak, hogy engem ez nagyon bánt, mert tudom, hogy Ő is nagyon várta ezt az utazást, de Ő mindig elintézte annyival, hogy majd megyünk legközelebb, most érezzem magam jól, pihenjek.
Nem hagyott nyugodni a dolog, de mégis elfogadtam, hogy ezen most így alakult.
Eljött az utazás napja feleségem vitt ki minket a reptérre ahol szomorúan elbúcsuztunk egymástol majd anyuval elindultunk befele a reptér mélyére.