Zoliból Zsuzsi lettem

Sziasztok, Zoli vagyok. 19 éves, szálkás, középmagas srác.

A történetem tavaly farsangkor kezdődik, amikor is kitaláltuk, hogy jelmezes bulit tartunk Robi haveromnál. Kitaláltam, hogy megviccelem a többieket, és mivel elég lányos arcom van, ezért csajnak fogok beöltözni. Sokat törtem is a fejemet, hogy minek is kéne beöltöznöm, míg végül a neten való keresgélés gyümölcsöt hozott: rendeltem magamnak egy szexi bejárónő cuccot. Gondoltam jól jöhet máskor is, hiszen eléggé szeretek csajnak öltözve masztizni és bár még sosem voltam sráccal úgy gondoltam, hogy a jövőben még jól jöhet...
Szóval oldalra fésültem fekete hajamat, és anyu sminkkészletével igazán lányos, sőt, ribancos pofit varázsoltam magamnak. Felvettem a fekete ruhát, rá a kötényt és a fejkötőt, felhúztam egy fekete combfixet és egy kis cipőt húztam a lábamra. Elég jól sikerült a ruci, és ahogy tükörbe néztem egyből felállt 20 centis farkam... Fontolgattam, hogy könnyítek magamon, de végül az jutott eszembe, hogy sokkal jobban fog esni a buli után, hiszen addig izgatni fog a jelmezem és a kicsi tangám, amit azért húztam fel, hogy lenyomja a farkamat.

Szóval nekivágtam az estének, és taxival Robiékhoz mentem. Kicsit késve érkeztem, hallottam, ahogy a házból a buli zaja kiszűrődik. Csengettem és a házigazda nyitott ajtót, kamionsofőrnek öltözve. Tátva maradt a szája és csak ennyit bírt kinyögni:
– Azta kurva...
Erre én felnevettem (zavartan vettem észre, hogy még a nevetésem is csajos)
– Zoli vagyok... nem engedsz be?
– Meg sem ismertelek ebben a cuccban! Kurva jól nézel ki! – mondta, és bevezetett a lakásba.
A többiekre is hasonló hatást tettem, és elkezdtek Zoli helyett inkább Zitának hívni. Telt-múlt az idő, folyt a buli, és észrevettem, hogy néhányan már-már felém kacsingatnak, hiába voltak csajok is ott. Ez persze csak fokozta a kanosságomat (vagy inkább szukásságomat? ). Néhányan már a fenekemre csaptak, már huncut megjegyzéseket tettek... Szóval elég fülledt hangulat kerekedett, mire éjfél körül elfogyott a , és a többiekben megfogalmazódott a gondolat, hogy tovább kéne indulni valamerre. Robi mondta, hogy ő gyorsan rendet rakna előtte, de mi menjünk csak előre, majd utánunk jön. Ekkor én felajánlottam neki a segítségemet, nem minden hátsószándék nélkül. :)