Forradások 4. rész

Valahogy megszokták egymást. Megszűnt a gyomorgörcs, a helyére őszinte barátság érkezett. Már összenevettek egy-egy humoros jelenetnél, egyszerűen számon tartották egymást. Egy nap hívás futott be Máté telefonjára Alex számáról. Pont szabadnapos volt, otthon reggelizett.
– Anyám meghalt... pár napig nem mennék. – mondta egyszerűen. Máté nem tudott otthon maradni. Autóba ült, meg sem állt a Sátoros utcáig. Bajnok örömmel fogadta, de érezte a levegőben a veszteséget, nem ugrált, mint szokott, csak a farkát csóválta. Alex csak ült az asztalnál, előtte érintetlen étel.

– Tudtam, hogy nemsokára... mégis váratlan. – mondta,
– Milyen betegsége volt?
– Tüdőrák... alkoholista volt és állandóan cigarettázott. Nem bírtam én se, ő se itthon, azért volt már a szanatóriumban.
– Akkor most már tényleg egyedül vagy...
– Én egyedül vagyok már régen. 10 éve. Apám akkor ment el. Meg az öcsém. Anyám meg azóta beszámíthatatlan. Tulajdonképpen én is...
Máté nem mert kérdezni. Ez is sok volt. Érezte a mázsás terheket. Alex felállt, láthatóan nem akart többet mondani. A szobából kihozott egy füzetet, Máté elé tette, a szekrényből elővett egy pálinkás üveget, és jól meghúzta. Aztán megint és megint. Máté nem szólt. Nézte a füzetet, majd belelapozott. Újságból kivágott cikk volt beleragasztva, amely egy balesetről számolt be, egy férfi és egy gyermek halálos közúti baleset, egy gyermek súlyos sérülésekkel kórházban...
Volt benne pár kép, családi ünnepek, boldog család két fiúgyerekkel, balatoni nyaralás, két fürdőgatyás kamasz... egy tragédia, a következő áldozat, az anya most ment el, s egy van még, aki görnyedten ül, fejét lehajtva. Pálinka szaga mint felhő leng körül.
Máté elborzadva tette le a füzetet. Nem tudta, mit tegyen. Ezt nem mondja meg senki, nem tanítják sehol. Alex könnybe lábadt szemmel felegyenesedett, támolyogva felállt, beleivott még a pálinkásüvegbe. Máté hirtelen mellé lépett, átfogta a vállát, majd összekapaszkodtak, két gyermek-férfi, bizonytalan, néma ölelés.
– Nem szoktam inni... – súgta Alex – csak most valahogy...
– Tudom. – felelt Máté. – Jobb lenne, ha lefeküdnél egy kicsit.
Alex betántorgott a szobába, végigdőlt az ágyon.