Trevor csónakja

Trevor és én még a középiskolából ismertük egymást. Kellemes meglepetés volt, hogy pár év múlva a főiskolán is egy csoportba kerültünk.
A fiú mindig is visszahúzódó volt, láthatóan kerülte a társaságot még suli után is. Szinte csak velem váltott egy pár szót néha napján. Emlékezetem szerint nem igazán érdekelte a sport, bár a testalkatán inkább az ellenkezője látszott.
A családjával a külvárosi folyó partján laktak, a papájának sok csónakja és hajója volt, amit gyakran bérbe adott turistáknak. A legnagyobb egy cirkáló, a kisebbek motor, és evezős csónak. Középiskolában az egész osztály elment csónakázni hozzájuk, kihajóztunk abba az öbölbe, ami a tengerbe torkollik. Nagyon tetszett, hiszen se addig, se azóta nem ültem csónakba. Talán ezért is örültem annak, hogy egy nap meghívott magukhoz a hétvégére. Nem tudtam, minek vegyem ezt a kellemes meghívást, reméltem, ő randevúnak szánta, bár ezt nem mondta. Nem akartam visszautasítani, mert a közelmúltban, ha egy srác randizni hívott, mindig diszkóba vagy moziba vitt, nagyon unalmas estéket töltöttem így el. Soha nem érdekeltek az ilyen programok. Ezért ezek a kapcsolatok elég rövid életűek voltak.
Trevor mindig más volt, mint a többi fiú. Csak ritkán beszélgetett velem, soha sem tolakodott, ezzel a meghívással pedig reményt adott arra, hogy megtudjam, milyen egy igazi randevú mozi, diszkó és hülye haverok nélkül, akik mindig zavarnak. Már középiskolában is feltűnt, de a nyugodt természete miatt nem igazán érdeklődtem iránta. Most viszont akármilyen csendes volt, nem lehetett nem észre venni egy ilyen jóképű fiút. A külsejét szinte minden lánynak tetszett a főiskolán, de ő egyik iránt sem mutatott túlzott érdeklődést. Ezért lepett meg a meghívása, de örömmel fogadtam el. A szüleimet néhány trükkel sikerült rábeszélnem, hogy nyugodtan elengedjenek.

Szombat reggel érkeztem meg Trevorék házához. Vittem magammal ásványvizet, szendvicseket és sült krumplit. Nem akartam üres kézzel beállítani. Trevor már az ajtóban állt, és egy hatalmas mosoly kíséretében invitált a házba. Egyenesen a hátsókertbe mentünk, ahonnan szép kilátás nyílt a folyóra. A part mentén a csónakok sorakoztak. Ahogy odasétáltunk egy új kajakot láttam meg, Trevor rámutatott:
– Ez a kedvencem.