A vándor

1. rész
A fiú a postakocsijárattal érkezett, észak felől, SaintClaire irányából. Egyedül ő szállt le, még a kocsis sem sietett a segítségére, hiszen egyetlen csomaggal, egy kisebb bőrönddel utazott. Adam tétovázott, mielőtt a rövidke lépcsőről a földre ugrott volna. Egy fogadó udvarában állt, ez volt az utolsó állomáshely, innentől gyalogolnia kellett. Azt tervezte, hogy mihelyst megérkezik, azonnal útnak indul, ám a postakocsi túlontúl sokáig vesztegelt az előző városban, már késő délután felé járt az idő. Nem szívesen vágott volna neki az éjszakai erdőnek, és hideg is volt, az őszi szél a közeli fák ágai közt nyargalászott. Az a néhány elsárgult falevél, amely még az évszak vége felé is kitartott, most feladta a küzdelmet és az ég felé röppent. Adam arrébb sétált, hogy ne legyen útban, majd némán figyelte, ahogy a postakocsi kiszáguldott a fogadó udvarából.
A fiú elindult az épület felé, úgy tűnt, hogy napok óta nem esett errefelé, száraz lábbal érkezett meg a tornácra, bár sáros, elnyűtt cipőjén már ez sem sokat segített. Benyitott, arcát azonnal megcsapta a bent lévő áporodott levegő, de legalább meleg volt, a kandallóban égett a tűz. A kicsi és koszos ablakokon keresztül kevés fény szűrődött be, így meglehetős félhomály uralkodott odabent; a mécseseket és gyertyákat még nem gyújtották meg, csupán a helyiség hátsó részében pislákolt egy viharlámpás, hogy a kártyalapokat jobban láthassák a fogadó vendégei. Adam a söntés felé indult, még nem döntötte el, hogy megszállna-e ezen a helyen, sajnos a tárcája igencsak vékonyka volt, már csak néhány shilling csilingelt benne, a következő postakocsijáratra is spórolnia kellett. Viszont nagyon éhes volt, legalább másfél napja nem evett, így vacsorát mindenképpen akart magának. A pultnál egy mosolygós leány fogadta:
– Üdvözöljük a Verébfészek fogadóban, miben lehetek a szolgálatára? – Adam is motyogott valami köszönésfélét, kicsit inába szállt a bátorsága, mihelyst közelebbről is szemügyre vehette a lányt. Sokáig bámulta, illetlenül sokáig, pedig nem öltözött kihívóan, egyszerű, vastag, virágmintás ruhát hordott, a csipkés gallér még a nyakát is elrejtette. Világosbarna haját főkötő alá rejtette, viszont a kötény szépen kiemelte a dereka és csípője vonalát. Ezt Adam többnyire akkor látta, mikor a lány térült-fordult, poharakat törölgetett és korsókat töltött.