Kolléganő karácsonyra

Az éves céges karácsonyi buli délutánján korán leléptem, ahogy a többség, hogy felkészüljek az estére. Öltöny, egy elegáns ing, nyakkendő, amit egy céges rendezvény megkövetelt. Egy kollégánál melegítettünk, páran boroztak, mi whiskyztünk, de a lényeg, hogy mindenki elég jó hangulatba került mire odaértünk. Szerencsére a főnöki évértékelő beszédnek pont vége volt, így rögtön hozzáláthattunk a vacsorához. Közben elindult a zene, kis udvarias társalgás pár kollégával, tánc a kolléganőkkel, közben kis összesimulás és óvatos simogatás, ami az elfogyasztott bor mellé már elég könnyen jött mindenkinek.
Aztán jött Erika.
Pont a gyengém, vékony, mint a nádszál, minden porcikája az a finom törékeny nőiesség, pedig messziről nézve 180 centi mellett nem tűnik annak az elveszett teremtésnek. Mindenesetre tánchoz pont az ideális magasság. Már ötödik éve, minden karácsonyi partin eljárjuk ugyanazt a táncot, a zene ugyan más, de a mozdulatok visszatérnek. Pörgés, mosoly, kis belassulás, összesimulás de mire túl sok lenne újrakezdődik az egész. Rákérdez, hogy mennyivel, is vagyok fiatalabb nála, én vissza dobom a labdát: Mikor is születtél? 4 év különbség, nem sok, de nem válaszolok neki konkrétummal, csak tovább fecsegünk.
Néha már azt érzem, hogy túl jól simítja a testét hozzám, persze ez lehet csak véletlen, vagy az alkohol miatt érzem ezt. Azért 4-5 szám úgy telik el, hogy észre sem vesszük, pedig csak egyre kértem fel. A következő egy lassú, romantikus dal, nem is igazán értem, hogy egy céges rendezvényen miért játszanak ilyet, azért viszonylag kevés pár van, akik összebújásra legálisan kihasználhatják. Közben hozzám simul és a vállamra hajtja a fejét. Halkan dúdolja a dallamot, majd valamit a fülembe suttog. Én sem akarom elengedni, kicsit simogatom a hátát a lassú ritmusra, még szorosabban ölel, néha talán kicsit bele is borzong. A szám végén a bulinak is vége. Elmúlt 3 óra, a zenét lekapcsolják, fények fel, a szemnek elég bántóan, de ezt szóvá már senki nem teszi.
Együtt megyünk a ruhatárhoz és a közös taxihívás is valahogy magától jön. Mondjuk nem is taxival akartam menni, itt lakom pár utcára a helyszíntől. Bemondja a címet, majd elindulunk, a sofőr már szerencsére nem ránk figyel.