Cathleen Úrnőm

Az esztendőnek eme rügyfakasztó délutánján ismét felkerekedtem, és átvágtam az aljnövényzettel takart ritkás erdőségen. Tettem mindezt annak érdekében, hogy láthassam édes Cathleen-em hintóját végigrobogni a vöröses szív alakú kövekből kirakott makadámúton.

Vajh ki tudja hányadik délutánt töltöttem lesben kész kiforrott tervével bozontos agyamnak.

Tehát, amint egy hatalmas sziklának vetett háttal álmodozom felőle, egyszer csak a távolból kerekek nyikorgására ismerek. Ó csak nem az én ifjú és hőn áhított ikonom kocsija közeleg?

Óvatosan kikukucskálok, és igen az áldóját ő az, nem kétséges. Felöltöm hát sietve legkedvezőbb maszkomat majd bicegést színlelve a kocsishoz szólok:

– Álljon meg kérem, vigyen tovább a következő uradalomig, senyvedt bokám kificcent a helyéről

Megfékezi a lovakat a nagybajszú szolgáló és így felel:

– Úrnőm döntsön kegyelmed megsegítése felől, mert nekem ugyan nincs felhatalmazásom efféle ítéletek meghozatalára.

És ebben a pillanatban a fülke ablak mögötti függöny félre libben és felsejlik Madmoiselle Cathleen tiszta bűnre csábító orcája. Ékes nyelvezetem minden szavát megfontolva adom elő talmi históriám ínszalagom gyengélkedéséről.

– Ó maga az Monsieur, jöjjön szívesen elviszem, legalább csevegünk útközben.

Finom úri illata megcsapja orrom, amint a prímán kárpitozott kabinba lépek. Odabent a lakkfekete és vörös kombinációjával játszott a hintót építő mesterember fantáziája, mi tagadás jól sikerült. A kisasszony ruhájának törtfehérje éppúgy elüt az enteriőrtől akárcsak jómagam.

– Akkor tehát nem szükséges bemutatkoznom, azonban az ön kilétét joggal firtatnám, persze ha megengedi, hogy egy kéretlen sánta vándor illetlenkedjék.

Nem felel, csendesen elmosolyodik, és kitekint az oldalára eső üvegen. Pontosan tudja, ismerem kilétét.

Ekkor veszem észre, hogy falloszom már jóval meghaladja az etikettben előírtakat, már ami a hintóra vonatkozik.

Azon tűnődöm, hogy a frissen esőáztatta dús legelők nehézkes illata az óhajtott nő parfümjével elegyedve okozhatta ezt, avagy ama mesés smaragd szempár hangtalan igézte s hajtotta a vért derékszíjam alá?

Kelletlenül fészkelődöm, és helyezkedem de nyugvást színhúsom nem lel, lassan én sem.

Bájcsevegésre tett indítványozása ezennel befellegzett, látja ő is, tudja is, de csak néz kifelé elhúzódó szájszeglettel.