Szerelmi bánat elleni orvosság

2010. novemberében két év együttjárás után szakítottam barátnőmmel. Azonnal rávetettem magam a netre, hogy keressek valami normálisabb csajt, de nem igazán jött össze. Diszkóból már kinőttem(37 éves voltam), ez az út nem volt már járható, meg amúgy sem szeretem ezt a mai, modern zenét... Egyelőre jegeltem a témát... Év vége felé kivettem a maradék szabimat, és 27. – én, hétfőn átmentem a szomszéd városba, valami jó akciófilmet beszerezni. A 007 – es ügynök(James Bond) akkori aktuális kalandjára fájt leginkább a fogam, márcsak azért is, mert a sorozat összes többi filmje megvolt már. Megvettem a legújabbat is, aztán visszamentem a buszpályaudvarra. Volt még jó háromnegyed órám, így beültem a pályaudvar melletti kocsmába, és kértem egy sört, meg egy felest... A felest egy hajtásra lehúztam.
– Ütős! – jegyeztem meg a pultos lánynak, és kértem még egyet... Majd belépett a kocsmába egy jó alakú, bár első ránézésre is 50 feletti nő, miniruhában, és dzsekiben. A forgalomról csak annyit, hogy így lettünk hárman a kocsmában... Kabátját levette, majd felült a mellettem lévő bárszékre, és végignézett rajtam. Én is alaposan megnéztem, és arra a megállapításra jutottam, hogy... meghívom valamire!
– Bocs, meghívhatom valamire? – kérdeztem. – Ja, amúgy Laci vagyok.
– Én meg Brigi. Szóval, meg akarsz hívni valamire.
– Igen. Ha nem veszi tolakodásnak..
– Oké, legyen. Kérek egy ilyet. – mutatott a felespoharamra. – Meg egy Fanta – narancsot. És tegeződjünk össze. – Rendben. Üljünk már be a sarokba. – javasoltam. Beültünk. – Meglepően jól nézel ki, Brigi.
– Tetszem?
– Háát.. tulajdonképpen igen. De óvatos vagyok, mert múlt hónapban szakítottam a barátnőmmel két év együttjárás után.
– Nocsak, és miért? Már persze, ha nem titok...
– Nézd, Brigi... Nincs benne semmi titok, két évig jártunk szex nélkül...
– Hm.. – kapta fel a fejét az öreglány. – Nem semmi.
– Nem akarom részletezni, fiatalkorában történt vele valami, ami miatt nehezen oldódik fel, meg meg akarta várni a nászéjszakát, Aztán annyit elértem, hogy csak az eljegyzésig akart várni... összespóroltam a gyűrűre valót, akkor meg eltolta az eljegyzést, végül én dobtam... Megértettem, meg nem is.
– Szóval, rendesen ki vagy éhezve, mi?! – kérdezte.
– Eléggé...