A víz alatt...

Virág tearózsára emlékeztető sápadt, finom arcán egyetlen izom sem rezdül, csak nagy, szürke szemei beszédesek, az emlékezés fájdalmas árnyai úgy suhannak át a fényes szivárványhártyán, mint amikor könnyű szellő borzolja egy tengerszem sima tükrét. A hangja is halk, a homokórából aláhulló apró szemcsék monotóniájával peregnek a szavai, lassan, egyenletesen, indulatok nélkül. Az olyan ember fáradt rezignációjával beszél a múltjáról, akinek nincs jelene, de jövője sem, s a múlt emlékképeinek felidézése is csak a reménytelenség bizonyosságát erősíti. Pedig csak negyven éves mindössze. Nem szakítom félbe, nem teszek fel kérdéseket, hiszen szinte a kívülálló tárgyilagosságával számol be minden apró részletről.
– Nem voltam mindig ilyen – mondja, s leheletszerű sóhajt röppent ki az ajkai közül. – Tizenhét éves koromban voltam először szerelmes, s akkor vesztettem el a szüzességemet is. Hogy milyen élményt jelentett ez számomra, azt az is bizonyítja, hogy még mindig nagyon élénken és kristálytisztán emlékszem mindenre.
Akkor már egy hónapja jártunk együtt Attilával, kézen fogvasétáltunk a Ligetben és a Margitszigeten, elbújtunk a sűrű bokrok mélyén megbúvó padokon, egymás testére fonódva csókolóztunk órák hosszat, s kimondhatatlanul boldogok voltunk mindketten. Amikor először kigombolta a blúzomat, s megérintette a mellbimbómat, előbb a kezével, aztán a szájával, olyan izgalom remegtette meg a testemet, hogy szinte az ájulás környékezett. Bátortalanul a combomra csúsztatta a kezét, aztán amikor látta, hogy nem tiltakozom, egyre feljebb csúszott a forró tenyere, amíg el nem érte a bugyim szélét. Itt megtorpant egy pillanatra, a szerelmes férfi gyöngédségével várta a visszajelzést, mert természetesen tudta, hogy szűz vagyok, hogy a szerelem fészkét az én testemen még soha senki nem érintette meg. Közben úgy csókolt, hogy a lélegzetem is elállt, nyelvemet a szájába szívta, valósággal itta a nyálamat.
Engem egyszerre gyötört a szégyen és a vágy, úgy tüzelt és lüktetett a szeméremtestem, hogy megőrültem volna, ha nem érinti meg. Öntudatlanul szétnyíltak a combjaim, utat engedtek a kereső ujjaknak. Ő óvatosan benyúlt a bugyi alá, tenyerébe szorította a vénuszdombot, simogatta a csiklót és a szeméremajkakat, majd a középsó ujját óvatosan a finoman remegő, alig szétnyíló hasadékba csúsztatta. Néhány másodperc múlva elélveztem, számomra még teljesen ismeretlen érzés volt ez.