Halálos bűnök 4. rész

9. Apja – lánya

Korán és ingerülten értem haza. Német partnereink váratlanul visszamondták a megegyezésünket, és bár tudtam, hogy jobb árat szeretnének, felhúzott a kicsinyességük. Ráadásul, nem sokkal azután, hogy bevettem kis kék élénkítő tablettámat, Rita bejelentette, hogy „női dolgai” miatt ma nem tud velem foglakozni. Miután a garázsajtó is csak egy kemény rúgás után volt hajlandó felnyílni, eldöntöttem, hogy rég volt ilyen pocsék napom. Még jó, hogy életem párja elutazott, legalább itthon nyugtom lesz. Töltöttem magamnak egy és ledőltem a heverőre. Bekapcsoltam a TV – t hátha segít elszundítani, de miközben a bemondó – jó kis bögyös ribanc – a hétvégi időjárást taglalta valami feldübörgött a lányom szobájába.
Már pihenni sem lehet, ebben a rohadt házban – mormogtam, és dühösen, ezúttal kopogás nélkül kivágtam az ajtaját. Anett egy száll átlátszó fehér tangában és egy parányi rózsaszínű trikóban táncolt, egy olyan számra, melyben többször fordult elő a fasz és baszni szakkifejezések, mint egy kuplerájban. Ráadásul a szobában vágni lehetett a füstöt, ami illatából ítélve nem is dohányból származott. Hirtelen megfordult és a rémülettől elkerekedtek a szemei. Én meg nem tudtam eldönteni, hogy hová ne nézzek: két kislányosan telt melle szinte kibuggyant felsőjéből, az áttetsző bugyi inkább kiemelte, mint elfedte... szóval azt, hosszú, combjain megfeszültek az izmok és még ott volt az a tetoválás is.
– Mi az ott rajtad?
– Tetkó – dünnyögte.
– Anyád tudja?
– Miért kéne neki? – vonta meg a vállát.
Ott állt előttem szinte meztelenül a . Talán az egyetlen igazán sikeres alkotásom. Haragot kellene éreznem, meg kellene büntetnem az illetlen viselkedésért, meg kellene állítanom, nem engedhettem, hogy erre az útra lépjen, de nem bírtam. Nem lányomat láttam, hanem egy fiatal, izgató nőt, aki csípőre teszi kezét, és rám mosolyog. Közelebb lépek. Beszívom bódító illatát, és mint az ópiumfüggő, bár tudom, hogy nem szabad, tiltott dolgot teszek, de egyre több és több kell belőle. Olyan közel állunk egymáshoz, hogy érzem a leheletét arcomon, csak egy lépés, egy mozdulat és hozzáérhetek bársonyos bőréhez.
A karjaimba veti magát.