Halálos bűnök 3. rész

7. A titkárnő

Két legyet egy csapásra. Ez volt apám kedvenc mondása, míg 42 évesen el nem ütötte egy teherautó. „Gyönyörű vagy kislányom, de a szépség elmúlik, minél hamarább szerzel egy gazdag férjet annál hamarább, mehet apuci nyugdíjba”. Ismételgette, és én igyekeztem megfogadni a tanácsát. Pedig nem is olyan könnyű, még ha eleinte egyszerűnek is tűnik. Titkárnő leszel, szép sorban leszopod a kisebb főnököket, hogy előléptessenek, és amikor végre megérkezel az igazgató irodájába, már csak az arra kell figyelned, hogy ne túl hamar, de ne is túl későn mássz fel az asztalára.
Nekem ezt a Krisztiánt szemelte ki a sors. Átlagos pasinak látszott, és eleinte nem is érdekelte hordok e bugyit. Kellett jó három hónap, míg összemelegedtünk és rájöttem mitől is döglik a légy nála. Egy tengerentúli ügy miatt bent kellett maradnom éjszakára. Megéheztem és rendeltem egy pizzát, de a futár eltévesztette és sonkás helyet, valami hülye vegetáriánus változatott hozott. Jól felhúztam magam – amúgy is dühös voltam az elvesztegetett péntek estém miatt – és a fejéhez vágtam az egészet és búcsúzóul még jól belé is rúgtam. A futár rémülten elfutott én még hátrafordulok és az ajtóban ott áll a főnököm. És most jön az a rész, amire különösen büszke vagyok. Isteni, esetleg ördögi sugallat vagy csak egyszerűen sokévi tapasztalat eredménye, nem tudom, de megéreztem, hogy Krisztián nem bocsánatkérést, hanem valami egész mást vár tőlem... jó az is lehet, hogy a szemem sarkából észrevettem, duzzadó nadrágját.
– Mit ácsorogsz ott! – ordítottam rá. – Ráfolyt ez a szar ketchup a cipőmre, gyere ide és nyald le! A következő pillanat az örökkévalóságnak tűnt számomra. Torkomba dobogott a szívem, és mint gyerekkoromban, amikor valami kellemetlen történt velem, elkezdtem számolni, hátha így gyorsabban elmúlik. Tizenegyig jutottam. Főnököm, a cég teljhatalmú igazgatója, négykézlábra állt és elkezdte lábamról lenyalni a paradicsomot. Így lettem a nappali alkalmazottból, az éjjeli Úrnő.
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Vagy, ami rosszabb, unalmassá válik. Egész komoly tanulmányokat folytattam – órákat töltöttem a pornhubon – hogy tökéletes Dominává változzak. A dolgok lassan megszokottá váltak és Krisztián együttlétünk legforróbb – számára a legfájdalmasabb – pillanataiban sem azt suttogta a fülembe, hogy legyek a következő felesége. Pénzt, azt persze adott, nem is keveset, de rengeteg ment el a munkaruháimra és szerszámaimra. Épp egy új csizmát próbáltam, amikor valaki a vállamra tette kezét:
– Szia Rita. Szebb vagy, mint valaha!
– Kösz Helmuth – fordultam hátra – te egy kicsit megemberesedtél, mióta nem láttalak.
– Már szabóm is feladta a harcot a pocakommal. És kinek lesz ez a szexi csizmácska?
– Semmi közöd hozzá.
– Jegyezd meg kincsem – ragadta meg hirtelen hatalmas mancsával a torkomat – nekem mindig mindent tudnom kell.
– Aha – nyögtem könnyes szemmel. Persze rögtön eszembe az elcsépelt közhely a múltról, amit nem tudsz levakarni magadról.
– Tehát – engedett el – mit tudsz mondani a főnöködről?
– Egy jelentéktelen kis pöcs, aki nyert a lottón egy gazdag feleséget.
– Ez eddig is tudtuk – morzsolgatta kis szakállát. – Más? Valami igazán perverz dolog, amivel eltávolíthatjuk?
– De miért?! – kiáltottam fel kétségbeesetten. Már megint hiába gürcöltem?
– Nyugodj meg kicsim, úgyse vett volna el feleségül. Tehát?
– Én vagyok az Úrnője.
– Figyelj kincsem – szakított félbe egy kézmozdulattal – lehet, hogy kövérebb vagyok, de nem hülyültem meg teljesen. Ne a nyilvánvaló dolgokról beszélj. Mit tudom én, leszopja a szomszéd , kisfiukkal szórakozik Thaiföldön, ilyen story kell!
– Sajnálom – suttogtam, mindig is megrémített, Helmuth haragja, meg a büntetés, ami általában követte.
– Ajánlom, hogy sürgősen találj valamit. Van egy lánya nem?
– Igen, de...
– Ő lesz a mi kis talizmánunk. Ismered a mondást: az alma nem esik messze a fájától, ha pedig már leesett, lehet, hogy belül már egy kicsit romlott. Nekünk csak fel kell gyorsítanunk a folyamatot.
– Értettem Helmuth.
– Ez már szerettem – paskolta meg az arcomat. – Ne vedd meg azt a csizmát, szarul nézel ki benne! Ja és még valami – fordult vissza az ajtóból – már átutaltam a szokott összeget a számládra. Talán egy kis bonuszt is adunk, ha gyorsan lezárhatjuk ezt az ügyet.

8. A lány

Meztelenül fekszünk egymás mellett, és füvet szívunk. Iszonyatosan féltem, amikor elmentem az ismerőséhez, de megtettem, amire szerelmem kért. A szoba pompázatos színekben ragyog, a testem bizsereg, a puncim lüktet, mellbimbóim olyan kemények, mint a kő. Boldog vagyok.
– Köszönöm – suttogom és megnyalom a fülcimpáját. Olyan fincsi, nem tudok betelni vele, érzem, ahogy a forró vére áramlik ereiben, hagyom, hogy elárasszon testének izgató illata. Olyan rég volt, talán, két hete, amikor azt parancsolta, hogy bugyi nélkül menjek a suliba. Rettegtem, de teljesítettem az akaratát. Aztán valahogy a harmadik óra tájékán már nem szorítottam össze mereven a combjaimat. Szabad vagy! Kiáltotta egy hang valahol belül. Azt tehetsz, amit csak akarsz! Nem kell megfelelned másoknak! Az első padban ülök, szétnyitottam a lábaimat és picit felhúztam a szoknyámat. A matek, dolgozatokat javított, és amikor felpillantott, hogy megigazítsa szemüvegét, meglátta, vagy csak megsejtette borotvált puncimat. Lehet, hogy a pasiknak is van hatodik érzékük? Rájönnek mikor nincs bugyi a lányokon? A szemem sarkából figyeltem. Újra neki fogott javítani, de nem bírta sokáig. Vöröslő fülekkel, lopva megint rám nézett. Csengetésig játszottam így vele.

Vacakul kezdődött és még rosszabbul folyatódott ez a nap. Minisztériumi ellenőrzést vártak és ezért be sem mehettem az intézetbe, anyám elhúzta otthonról a csikót és rám maradt (volna) a házimunka, a suliban pedig az új tetkóm miatt rám szállt a főgóré. Kellett valami, hogy újra jól érezzem magam, ezért elmentem Dia ismerőséhez, hogy vegyek tőle egy kis szívni valót. A pasi egy lepukkant bérházban lakott. Biccentettem a bejáratnál sepregető, riasztóként funkcionáló, néninek, és felmentem a harmadik emeletre. Amikor először itt jártam a hányingerrel küszködve jöttem ki, de ezt is sikerült megszoknom. A dealer egy koszos trikóba üldögélt az asztalkájánál és pizzát evett, mellette a kanapén egy korombéli, meztelen lány feküdt teljesen kiütve.
– Te az Anett vagy – csámcsogta.
– Egy kis füvet szeretnék.
– Ok, a kölyök mindjárt hozza. Más nem kell? Vannak fincsi tablettáim, és ha valami igazán ütősre vágysz elsőrangú hernyót kaptam. Neked olcsón megszámítom – vigyorgott.
– Hagyál...
– Na ne legyél már olyan durci. Felébresztem Tinát és hármasba is, nyomathatjuk, ha úgy szereted.
– Hé te fasz! – ölelt át valaki hirtelen – ez a csaj nem bukik a szarszagú pofádra. És a másik csomagból adjál, ne azt a fost, amit a proliknak árulsz.
Soha nem láttam még embert ilyen gyorsan összemenni – legfeljebb abba a régi vígjátékba. Az árus habogott valamit, elénk lökött egy zacskót és bement a konyhába. Megmentőm kiterelt az épületből, beültetett a kocsijába és köd előttünk, por utánunk, elhúztunk a picsába. – Nem ismersz meg? – kérdezte, mikor már civilizáltabb környéken jártunk. – Már találkoztunk, Rita vagyok, apád titkárnője.
Most már jobban megnéztem magamnak. Elegáns és szexi. Nagyjából e két szóval tudnám jellemezni vasárnapi ebédünk egyik kedvenc témáját. Próbáltam rajta hibát találni, de nem igazán sikerült. Idegesítően tökéletesnek tűnt.
– Megérkeztünk. Feljössz hozzám dumcsizni?
– Haza kell mennem. – hárítottam el nem kívánt kedvességét.
– És azt ott a zsebedbe, hittanórán elszívni szívem? – gúnyolódott, majd levette a napszemcsijét és mélyen a szemembe nézett. Szürke szemei voltak, akárcsak nekem. – Szeretnélek megismerni.
A gondűző füstfelhőbe burkolózva megint minden szivárványszínűnek tűnt. Van egy tetkóm, egy igazi barim és a szexről dumálok apám szeretőjével. Kell-e ennél több? Istenem, ha nekem ilyen melleim lennének. Bizti, hogy nem igaziak.
– Meg sem látszik rajtuk, nem igaz? És nem is kerültek semmibe. A szeretőm fizette őket.
– Apám? – csúszott ki a számon.
– Dehogy kisbogaram – nyitotta szét pongyoláját – már pár éve tömtem ki őket. Apukádnak ezt köszönhettem – tette az ölembe lábát. – Szép kis bokalánc mi? Nem látszik rajta, de többe került, mint a tévém. És mindezt tudod miért? Megengedtem neki, hogy csókolgassa az én kis lábujjacskáimat. Szépek mi?
– Aha – nyögtem.
– Te nem akarod kipróbálni? – kérdezte kihívó hangon – Neked ingyenes.
Eddig talán ez életem legperverzebb élménye, ahogy lehajolok és megpuszilom a lábfejét, majd finoman elkezdem nyalogatni, szopogatni, mint, ahogy a fagyit szoktam, vörösre festett körmökkel díszített ujjait. – Gyereke közelebb kicsim – suttogta és magához húzott. Villámcsapásként ért a meglepetés, milyen más, mennyivel érzékibb Rita asszonyosan puha és illatos testét ölelni, mint Dia kemény combja között vergődni. – Túl sok a ruha rajtad drágám! – mosolyogott és segítségével pillanatok alatt megszabadultam egyszerű gönceimtől. – Csókolj meg – suttogom, és ő lehajol, kezébe vette az arcomat úgy csókolt, ahogy még soha senki: szájamnak minden zugát átkutatta, nyalta az ajkaimat, a nyelvemet, szájüregemnek minden belső tekervényét és apró dudorát, a szájpadlásomat – s mindezt olyan hosszú időn át, hogy már nem is tudtam, mióta tart percek vagy órák óta? Miközben szinte remegtem az élvezettől, Rita hátulról megfogta a csípőmet és magához húzott. Gömbölyű karjai közé zárt és én a vállára hajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen a testemhez, megérinthessen mindent, amit meg akar. Mihelyt a mellbimbóink összeértek, átadtam magam a gyönyörnek, amely mindennél nagyobb volt.
Szinte a lábam közé szorítottam Rita egyik combját, s medencémnek lágy mozgásával hozzádörgöltem ágyékomat. A titkárnő egyik keze mellem alá siklott, a másik végigsimította a hasamat és lábam közötti lüktető rész felé tartott, majd pillanatnyi, vágyfokozó tétovázás után becsúszott puncim lágy redői közé. – Imádom, hogy borotválod, olyan puha és gyönyörű – duruzsolta. Az ujjaival éppolyan ügyesen bánt, mint a nyelvével. Simogatta a csiklómat, azután két összeszorított ujját benyomta a vaginámba. – Te még szűz vagy – hökkent meg pillanatra, de nem hagyta abba, és csodálatra méltó szakértelemmel kényeztette testemet. Felsikoltottam, és a gyönyör lávafolyamként ömlött ki belőlem.
– Olyan, vagy mint egy őzgida – simogatta hajamat, miközben én puha mellét párnának használva pihegtem mellette.
– Jobban szeretnék sárkány lenni – vigyorogtam.
– Legfeljebb Süsü – csapott a fenekemre. – Egy kis édes szűz sárkányocska, akit elrabolt a gonosz királylány.
– Miért? Te hány évesen keféltél először?
– Tizenhárom – jött a gyors válasz.
– Élvezted? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem – ráncolta össze homlokát – annyira szerettem volna a barátom kedvére tenni, hogy nem jutott időm magamra. Az első nem mindig jó.
– És lánnyal?
– Jóval később. Hogy őszinte legyek, annyira azért nem vonzanak. Néha egész fincsi dolog egy nővel szeretkezni, de nem tudnák szerelmes lenni egy lányba. Miután elvégeztem a főiskolát teljesen le voltam gatyásodva. A pasim végül a feleségét választotta helyettem, így többé rá sem számíthattam, a Tescoba meg nem volt kedvem elmenni, dolgozni. Egyik ismerősöm beajánlott egy bécsi klubba. Tudod – habozott – ahány ember annyi szenvedély, és minél gazdagabb vagy, annál különlegesebb dolgokra vágysz. Ebbe a klubba olyan gazdag picsák jártak, akik megunták a férjüket, a pasikat, általában és a hozzám hasonló fiatal lányokhoz vonzódtak. Né, hogy felcsillant a szemed kis ribi!
– Nem is igaz.
– Akkor abba is hagyom a storyt – incselkedett, mire én ráfeküdtem, leszorítottam a karjait és megcsókoltam – vagy folytatod, vagy – fenyegettem meg nevetve.
– Inkább folytatom! – kiáltott fel nevetve – nem telt el egy óra sem, már egy középkorú nő a gondjaiba vett. Végül is nem volt olyan rossz, neki köszönhetem, hogy megtanultam öltözködni, hölgyként viselkedni.
– És hogy ért végett?
– Megunt és kidobott. Addig voltam érdekes számára, amíg tanítgathatott. Fél év se telt el és talált magának egy másik fiatal csajt.
– Fájt?
– Igen, bár nem voltam szerelmes belé, de szar érzés, ha eldobnak, mint egy használt zsepit.
– Most én is megcsalom Diát.
– Ő kicsoda?
– Egy lány az intézetből. Szerettem... azt hiszem...
– Örülök neki – mondta, de hangja fájdalmasan csengett, mintha sajnált volna – de ki kell próbálnod a másik oldalt is.
– Csak úgy, feküdjek le egy csávóval!? – csattantam fel.
– Nem akárkivel – mosolyodott el – a legjobb egy tapasztalt férfi lenne, akiben megbízol.
– Mi az felcsaptál stricinek? Valami öreg pasit ajánlsz, aki még fizetne is az illatos puncikámért?
– Hülye vagy – paskolta meg a fenekemet – dehogy. Nem ismersz senkit? Egy tanárodat, valakit, aki szeret és semmi pénzért, sem használna ki?
– Senki – ingattam a fejem – az intézetben az egyik lány azt mesélte, hogy a nagybácsija csinálta fel. De persze lehet, hogy azért találta ki, hogy megbotránkoztasson minket.
– Ki tudja – ingatta a fejét Rita. – Én is ismertem egy lányt, aki, igaz már felnőttként, összeköltözött az apjával. Igen – suttogta és magához ölelt. – Ne feledd. Mindig te döntesz, soha ne ad ki teljesen a kezedből az irányítást.
– És apám milyen az ágyban – bukott ki belőlem a váratlan kérdés. Alighogy kimondtam, megbántam, reméltem, hogy úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, vagy elvicceli, de e helyett komolyan válaszolt.
– Kedves, mintha a legjobb gyerekkori barátod lenne. Néha már idegesítő mennyire figyelmes. Ideális szerető. Jó vele lenni, mert tudja, mi tesz boldoggá egy nőt.
– A pénze – gondoltam, de nem mondtam ki hangosan. Minek csesztessem Ritát?