Érettségi

A négy hosszú, dögunalmas gimnáziumi év során (hogy is lehettet, volna másképp) csoportok alakultak.

Nálunk voltak a Heavy – Metal rajongók, az elérhetetlenek, a cigisek (ők voltak a legtöbben) és az a csoport, amibe én is bele tartoztam, akik minden szünetbe a menzán ültek és a világpolitikáról filozofáltak.

A csoportok egymással alig beszéltek, legfeljebb ha a wc – be találkoztunk:
– Van matekleckéd?
– Nincs.
– Jo, mer nekem sincs.

Amikor kezdett közelegni ennek a négy rémunalmas évnek a vége, mindenki elkezdett néha leckét csinálni, legalábbis az érettségi tárgyakból, természetesen, csak ha nem ment semmi a tévében (utálom a beszélgető show – kat).

Az úgynevezett elérhetetlenek csoportjában volt egy Kati nevű csaj, ő két okból volt feltűnő, egyik a szépsége volt a másik, az hogy sohasem nézet rá arra akivel beszélt (ha nagyritkán valakivel beszélt).

Az érettségi tárgyakból a választott tárgyból álltam a legjobban, névszerit biosz, csupa négyesem volt, de a többiből is hármas négyes voltam (az osztály legjobb, az iskola egyik legjobb tanulója voltam).

Kati is járt bioszfakultációra de alig érte el a hármas szintet.

A tavaszi szünet előtti héten, amikor éppen hazafelé tartottam Kati egyszer csak mellettem termet,
– Te is biozsra jársz.
– Aha, Márknak hívnak.
– Látod, ezt tudtam.
Kati jött mellettem, de hosszan nem beszéltünk. Aztán Kati megint kezdett:
– Tudod!
Kis szünet.
– Nagyon szeretném, hogy sikerüljön az érettségi, de... Szóval.. arra gondoltam, hogy tanulhatnánk a szünetbe.
Sokan nem kedvelték a másik csoprtokat (de hogy miért) szerintem, akit nem ismerek arról nem tudhatom milyen ember. Ráadásul az évfolyamom egyik legszebb csaja volt, tehát:
– Miért ne, Virág utca 11, Hétfőn tízkor. És nyugodtan néz rám, ha beszélgetünk. (Nem akartam rögtön az orrára kötni, hogy fizettem volna, azért hogy korrepetálhassam).

– Kössz, akkor hétfőn, hello.
És elviharzott, utána szóltam, hogy szia, még egy kicsit álltam mintha annyira meglepődtem volna, hogy csak így elmegy (nem volt meglepő) de csak a seggét néztem.

Hétfőig még három nap volt, ez a három nap pokol volt számomra, tényleg eljön, vagy elfelejti, de az is lehet, hogy csak reményeket akart kelteni bennem, hogy utána földig rombolja ezeket (az ő barátnői között ez jó szórakozásnak számított) de ő mintha más lett volna, ha mégsem akkor jól átbaszott.