Kocsmai szépségek

Akkor már öt éve dolgoztam egy kis pesti kocsmában. Vidéki lány vagyok és nem is épp a legpénzesebb fajtából, ezért már egyetem alatt is munkát kellett vállalnom, hogy fizethessem az albérletet és tudjak minden nap ennivalót venni.

A munka kellemes volt. A főnök kedves volt velünk, és még a legnagyobb forgalom idején sem voltak túl sokan, így egyszerre ketten-hárman jól bírtuk a kiszolgálást. És még a fizetés is korrekt volt. Sikerült úgy szerveznem az óráimat, hogy minden nap be tudjak állni legalább pár órára, aminek köszönhetően a főnök is elégedett volt velem.

Ezek után pedig, amikor befejeztem az egyetemet, nem volt kérdés, hogy maradok dolgozni teljes munkaidőben. Persze ez a meló sem volt egy leányálom, és bár a fizetéssel egy egyetemista jól elboldogulhatott, egy dolgozó nőnek azért már lehetett volna jobb is. De én nem bántam. Arra elég volt, hogy béreljek egy kis lakást a környéken, és hogy ne kelljen aggódnom amiatt, hogy mit fogok enni a következő hónapban. Amellett pedig a főnök mindig viccelődött is azzal, hogy egy ilyen csinos lány úgyis összeszed egy hónap alatt legalább még egyszer annyi borravalót, mint a bére. Bár nem voltam egészen biztos ennek a kijelentésének az igazában, de végül mégis csak neki lett igaza.

Na, nem azt vontam kétségbe, hogy a főnöknek igaza van (mert neki mindig igaza van), hanem azt, hogy megérdemelném a bókjait. Egyesek talán álszerénynek tartanának emiatt, de sosem tartottam magam egy bombázó alkatnak. Elégedett vagyok a külsőmmel. Viszonylag magas vagyok és karcsú. Vállig érő, kissé hullámos sötétszőke haj, kék szemek, fehér bőr, angyali arc. (A legutolsót nem én mondom. Ez az egyetlen ismertetőjegyem, amit talán mindenki megjegyez magának. Még az egyetemen is mindenki angyalkának becézett és, elhihetitek, nem a viselkedésem miatt. ) Elismerem, nem vagyok csúnya, és vannak elég sokan, akik megirigyelnék a külsőmet, de én inkább az erős középmezőnybe taksálnám magam.
Ennek igazát azonban a legtöbb vendég pillantásai jólesően cáfolta meg, pozitív irányba. Persze mindig vannak otromba fickók, akik füttyögetnek, ha meglátnak egy csinos lányt és fogdossák a felszolgáló lányok fenekét, de a kiadós borravaló mellett azért ezt is el lehet viselni.
Röviden, jól éreztem magam és még viszonylag kényelmes életet is élhettem. A munka rutinja egy-két év után már szinte a vérembe ivódott és, bár sosem untam magam igazán, kellemes egyhangúság uralta a napjaimat.