Angyali történet 13. rész - Judy története 3. fejezet - Az ifjúság

Ahogy az előző részben már említettem, az iskola befejezése után visszatértünk Lifukára. Nagy ovációval fogadtak minket, mert mindhárman kiváló eredménnyel végeztünk. Egy új világ várt ránk. Véget ért a könnyelmű ifjúkor és – bár még nem voltunk igazán felnőttek – innentől kezdve felelősséggel tartoztunk tetteinkért. Berty apja közben meghalt, anyja alig tudott megküzdeni az üzlettel, már nagyon várta a fia segítségét. Nekem a kis boltunkban sok feladatom volt édesanyám mellett. Amíg nem voltam otthon, alkalmi segítőkkel dolgozott, de a bérük meg az én tandíjam elvitte a haszon nagy részét. Josiéknak nem volt ilyen problémája, de apja nagyon szigorú volt és kemény munkára fogta.
A sok munka mellett azért maradt idő szórakozásra is. Mi továbbra is többnyire hármasban töltöttük szabadidőnket, a program leginkább a szex volt. Igyekeztem egyensúlyt tartani a két fiú között, bár a szívem egyre inkább Josihoz húzott. Kedvesebb volt, megértőbb és simulékonyabb. Persze Bertyvel sem volt semmi bajom, csak nem éreztem annyira nyíltszívűnek.
És eljött a hazatérésünk utáni első halászati szezon. Nekik is menni kellett és hetekig alig voltak otthon. Olyankor azért sort kerítettünk egy gyors dugásra, de – elég érthetően – fáradtak voltak és rövid volt az otthon tölthető idejük. Nem igazán elégített ki ez a néhány kapkodós alkalom. Alig vártam már a halászat végét és a Hazatérés ünnepét.
Miután már elmúltam 17, ezúttal először vehettem részt az ünnepen, de – mint általában a nagyon fiatal lányoknak – részt kellett vennem a vendégek kiszolgálásában. Erre édesanyám készített fel, de nem csak engem, hanem négyünket. Mi voltunk az „első bálozók”, édesanyám pedig boltosként a vendéglátás szervezője. Elmagyarázta, hogyan kell az elején felszolgálnunk, meddig tart a szolgálat, mikor kezdhetünk mi is önfeledten szórakozni, mi a program a halászok érkeztéig és utána és meddig szabad elmenni a szexben. Hogy majdnem mindent szabad, csak igazán kefélni nem, azt csak a hivatalosan is házasoknak szabad.
És azután eljött a Hazatérés ünnepének napja.
Bár addigra már nagyon felnőttnek gondoltam magam és a prüdéria is távol állt gondolkodásmódunktól, mégis nagyon furcsa érzés volt egy bugyiban és egy hevenyészet háncsszoknyában, fedetlen keblekkel sétálni a (még) felöltözött emberek között.