Alkalom szüli...

Akkoriban egy nálam jóval fiatalabb lánnyal jártam, már vagy két éve, a szüleivel is kiváló volt a kapcsolatom, főleg, hogy alig tizenegypár évvel voltak csak idősebbek nálam. Kulcsom volt a házhoz, így azon az estén is bejelentés nélkül érkeztem. Teca (a barátnőm) szobája üres volt, de a fürdő ajtaja alatt látszott, hogy ég bent a lámpa, így hangos "Helló! " – val be is nyitottam. Ám a kádban nem az én kedvesem ázott, hanem az anyja, akit én csak Babimamának szólítottam, bár a "mama" korhoz még volt vissza néhány éve.
– Teca? – kérdeztem kissé sután és nem nagyon meresztettem a szememet a kád felé, csak úgy illemből, de éreztem, hogy valahogy "természetesen" kellene viselkednem, hiszen Babimama nyakig a vízben, a víz tetején arasznyi vastag hab, szóval nem igazán vétünk az illem ellen, mégis...
– Nem telefonált? – csodálkozott Babimama, miközben picit kinyújtotta a nyakát, jelezve, hogy a szokásos puszik így is járnak, még ebben a fura helyzetben is.
– Nem voltam bent, lehet, hogy azért nem ért el. – mondtam, miközben odahajoltam az arcához, de közben ő is tovább mondta:
– Toncsiékhoz ment, van egy rakat kuncsaftja, valószínűleg későn jön, ha jön egyáltalán.
Toncsi a lány nagybátyja volt, vidéken lakott és Teca – aki kozmetikus volt – néhány hetente lejárt hozzájuk és a környékbelieket vakolta jó pénzért. Én viszont arra gondoltam, hogy Babimama elég korán elkezdte a hétvégi lazulást, mert volt a lehelete.
– Lehet, hogy hazaszól még – dőlt vissza a kádba Babimama – ha nem szabadul ma. Ülj le bent, mindjárt végzek, csak olyan jó itt ázni a forró vízben.
– Béla hogy van? – kérdeztem rá a férjére, aki azidőtájt már hetek óta szanatóriumban volt, szívműtét miatt igen hosszú lábadozásra ítélve, plusz megtetézve egy jó adag önsajnálattal, szóval beteg volt "nagyon".
– Tőle jövök, telenyöszörögte a fülemet, mert szerinte a gyógytornászt a pribék – képzőből szalajtották, de onnét is kirúgták kegyetlen bánásmód miatt. – mosolyodott el Babimama, miközben maga felé húzkodta a lassan megrokkanó habot a víz tetején.
Én kifelé indultam, de az ő szobájuk felé, mert ott volt a tévé.
– Igyál egyet! – szólt utánam, de nem válaszoltam, viszont két pohárba töltöttem és visszamentem a fürdőbe.
– Ne igyak egyedül! – mondtam és odanyújtottam neki a poharat.