A fészer mögött 1. rész

– Biztos vagy benne? – kérdeztem hezitálva, guggolva a húgom mellett a fészerünk mögött a hátsó udvarban.
– Egész biztos. – mondta Brigi, idegesen fészkelődve mellettem.
Mindketten türelmetlenül várakoztunk és figyeltük. A nővérünk, Mária, épp most fordult be a sarkon az edzőruhájában, ahogy jött vissza a szokásos reggeli futásából. Mindig is fitnessz őrült volt. Ez természetesen megmutatkozott a testén is. Ő volt közülünk a legmagasabb, nagyon vékony és hosszú szőke haja volt. Szép nap barnította bőre volt, amit a futásai alatt szedett össze. Úgy tűnt, sosincs itthon, mindig elfoglalta magát valamivel.
– Már jön is – suttogta Brigi.
Elrejtőztünk, de könnyen megfigyelhettük Marcsit, ahogy befordul a ház sarkánál és elfut egészen a hátsó udvarig. Lelassította lépteit, majd megállt a hátsó bejáratnál, hogy kifújja magát, majd kinyújtóztassa lábait a két kilométeres edzés után. Nem tudtam nem észrevenni, miközben nyújtózott, hogy milyen elképesztő teste van. Habár törékeny alkatú volt, mégsem túlzottan vékony. A feneke különösen feszes és szép, bár a mellei kicsik voltak, de illettek az alakjához. Úgy egészében véve nagyon szexi fiatal nő volt.
Miután kinyújtóztatta fáradt tagjait, úgy tűnt, hogy körbepillant, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy senki sem figyeli. Brigi ajánlotta ezt a helyet, mert nem volt feltűnő. Egy fa volt köztünk és a hátsó bejárat között, és ha nem néztél direkt túl rajta, nem vetted észre a fészert vagy bárkit, aki mögötte rejtőzik. Marcsi a hátsó terasz felénk eső oldalára ment és valami oknál fogva a ház falának dőlt és várt egy pillanatot.
Még mindig nem tudtam, miért rángatott ide Brigi. A minap odajött hozzám, hogy mutatni akar valamit. Nem mondta el, hogy mi az, csak annyit hogy látnom kell, ha el akarom hinni. Brigi és én jobban kijöttünk egymással, mint bármelyikünk vele, lévén ő volt a legidősebb. Nem mintha nem jöttünk volna ki egyáltalán egymással. Marcsi két évvel volt idősebb nálam, köztem és Brigi között pedig kevesebb, mint egy év volt. Gondolom természetes módon több volt bennünk a közös. Még az iskolában is ugyanabba az évfolyamba jártunk. Marcsi volt a tipikus nővér, szeret főnökösködni, de óvott minket, mikor fiatalabbak voltunk.
– Ne mondj vagy tegyél semmit, ha megtörténik. – figyelmeztetett Brigi.
– Mi történik meg? – kérdeztem.
– Csitt – pisszegett le.