A főnököm felesége 5. rész

– Kalandos nászutatok volt!
– Bizony és itt még nem is ért véget. Legalábbis számomra. De erről a részéről Zoli azóta sem tud! Másnap ugyanis befizetett egy tengeri horgászatra, én pedig úgy döntöttem rápihenek a tegnapra. Le sem mentem a tengerpartra, csak a szálloda medencéjénél pihengettem finom jéghideg iszogatva olvasgatás közben. Páran itt is monokiniztek de rajtam fennmaradt a felső. Végre nem kellett a férjem miatt parádéznom.
Kora délután felkeresett a medence parton az éjszakai portás. Kicsit fontoskodva és titokzatoskodva közölte beszélnie kell velem. Intettem, hogy üljön le. Ekkor megvillantott a kezében egy kis videókazettát. Hirtelen nem is értettem mi van. Közölte velem, ez a biztonsági kamera felvétele a tegnapi bevonulásomról. Kifejtette, hogy azért hozta el nekem, mert nem szeretné, ha valamelyik kétbalkezes alkalmazott véletlenül belekeverné a szálloda mozijában játszott kazetták közé. Eddigre már teljesen világos volt mit akar. Mielőtt folytathatta volna, közöltem vele: mivel nászúton vagyok, és bár jó felépítésű csinos fiatal srác, semmi esélye nincs arra, hogy beférkőzhessen a bugyimba.
Ennek nem igazán örült, fenyegetőzni próbált, mire én is bekeményítettem, hogy amennyiben véletlenül lejátsszák a filmet a szállóvendégek előtt, ő repülni fog a munkájából és itt a szigeten nem könnyű ilyen jó állást találni.
– Ez igaz – válaszolta – de akkor mi sem tudjuk kitölteni a maradék időnket, mert a vezetés fel fog szólítani minket is a távozásra.
Patthelyzet alakult ki. Magamban szidtam Zolit, mi a francért nem tudta ő elhozni a kulcsot tegnap este.
Mivel nálam volt a labda, a srác érdeklődve várta a megoldási javaslatomat. Vállalható fickónak tűnt, ráadásul bevillantak a tegnap este látott hatalmas fekete faszok. Ha nem a nászutunkon lettünk volna, nem sokat hezitálok, de így nem tudtam rászánni magam. Az első alkalom mindenben amúgy is nehéz – bár nem voltak illúzióim, tudtam előbb-utóbb úgyis engedni fogok más faszok kísértésének – de nem egy héttel az esküvőnk után. Valamit mégis tennem kell. Felajánlottam hát, hogy kézzel boldoggá teszem – akár most rögtön, de kevesellte a dolgot. Lopva körbepillantottam, de szinte teljesen néptelen volt a medence és a környéke. Úgy látszik mindenki sziesztázik.
– Mutasd mid van! – szóltam rá a srácra.