A beavatásom 2. rész - Köztünk marad

– Ahh azaz! – hangzottak Edina mély sóhajai a fejemben, miután kiléptem a házának kapuján, és a megálló felé haladtam. Ahogy a hangszálai megremegtek az orgazmusa előszobájában, amikor beleszívtam a mellbimbójába, miközben fölé hajolva ujjaztam őt.
Ezen gondolataim közt elmerülve fordultam be a sarkon a megálló felé.
– Szia! – állított meg a lány bájos mosollyal az arcán – Van tüzed?
– Ilyen fiatalon cigizel?

Jó ha 14 – nek néztem.
– Na jó! Nem leszek álszent. – elmosolyodtam – Ennyi idősen én is bagóztam már néha.
– Köszi! Anyámtól csórtam, akitől jössz most éppen. Honnan ismeritek egymást?

Kissé zavart fejet vághattam, mivel váratlanul ért, hogy a lánya nem az iskolában van, ahogy Edina hitte. Annak fényében, hogy már tudtam ki ő, fel véltem fedezni rajta az anyja arcvonásait. Kis túlzással, egy az egyben az anyja volt csak fiatalabb, és mint később kiderült, pimaszabb kiadásban. A haja neki is sötétszőke volt, és kicsit göndör, csak nem ért egészen a válláig, a szemei pedig nem világos, hanem mélykékek voltak, és az ajkai valamivel teltebbek. Az orra, az álla, és a tekintete viszont olyan volt, mintha a 14 éves Edinával beszélgetnék. Edina korábban már említette, hogy 16 éves, de az arca ennek tükrében sem tűnt többnek 14 – nél, annak is csak erős jóindulattal. Csupán a formás mellei árulkodtak a koráról, amiket nem Edinától örökölhetett, mivel neki már ennyi idősen akkorák voltak, mint az anyjáé.
– A sportklubból.
– Mi járatban voltál? Azt hittem, anyu dolgozik ma.

A zavarom egyre fokozódott, valószínűleg már számára is feltűnő módon, így hogy
röptében kellett kitalálnom valami olyan indokot, ami legalább nagyvonalaiban hasonlít arra, amit majd Edina rögtönöz, ha említi neki, hogy találkoztunk. Pörögtek előttem az ostobábbnál ostobábbnak hangzó lehetőségek, de semmi életszerű nem jutott eszembe, amitől csak még kezdtem érezni, ahogy teltek a másodpercek, és ettől még inkább leblokkoltam.
– Hallottam, hogy mit csináltatok. – mosolygott.
– Tessék?
– Nyugi! Köztünk marad. Engem nem zavar, hogy anya leszbi. Nem mondom el apának.

Az ütő megállt bennem. Ez még annál is volt, mint a pár nappal azelőtti megismerkedésem Edinával az öltözőben.
– Anyukáddal egyébként csak most találkoztam másodjára, és mivel ő nem szeretné, nem lesz több közöttünk. Tényleg! Nem csak kitalálom. Nos, hát én mennék is!