Miss Rose 1. rész

Egy fiatalember tért be a Pembroke Street sarkán álló bérház kapuján. Úgy tűnt, egyáltalán nem sietett, átsétált az előtéren, kicsit várakozott, mintha azt kémlelné, jó helyen jár-e, végül elindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti fordulónál újból megtorpant, felhúzta a kabátujját és megnézte az óráját. A fiú felsóhajtott, arca fintorba torzult. Még csak fél négy múlt pár perccel, korán érkezett. Utált várakozni, de mást nem tehetett, így elindult a folyosón, határozott léptekkel haladt, majd megtorpant a 11-es számú bérlakás ajtaja előtt. Gondolt rá, hogy esetleg bekopog, de aztán mégsem tette, elvégre nem véletlenül kapott időpontot.
A fiú nekidőlt a szemközti falnak és így várakozott. A kalapját levette, a kabátját azonban magán tartotta. Nem volt ideje hazamenni és átöltözni, így még mindig az egyetemen viselt egyenruhát hordta, a mellényén ott virított az intézmény címere, nem szerette volna, ha bárki meglátja... A bérlakás egy Rose Vallis nevű asszonyé volt, és bár üzleti ügyeit nagyon diszkréten intézte, a férfiak mégiscsak jöttek-mentek tőle, és ez bizony szemet szúrt a szomszédoknak. Miss Rose, ahogy a kuncsaftjai emlegették, nagy népszerűségnek örvendett úri körökben, tehetős, elegáns urak jártak hozzá, vagy épp a középosztálybeli férfiak, akik alkalomadtán hajlandóak voltak nagyobb összeget áldozni a szerelem oltárán.

A fiatalember, Albert Gurney is ezért jött ma ide. A kevéske ösztöndíjából és szülei támogatásából élt, ám úgy gondolta, hogy az ilyesminek meg kell adni a módját. Megtehette volna, hogy felszed valami olcsó prostituáltat, a rosszéletűek valósággal hemzsegtek a város keleti felében, a kikötő környékén. Ott még olyan asszonyt is talált volna, aki egy korsó felemeli neki a szoknyáját az egyik sikátorban. De ő nem ezt akarta. Azt szerette volna, hogy az első alkalom felejthetetlen és egyben tanulságos is legyen, márpedig egyetemi barátai szerint nem létezett jobb tanító Miss Rose-nál, aki előszeretettel gondoskodott a tapasztalatlan ifjak szórakoztatásáról.
Albert tehát várt. Mikor belépett a kapun, még egyáltalán nem félt, úgy érezte, hogy övé a világ. Hamarosan túlesik rajta, bizonyosan nagyon jó is lesz, hiszen drága portékát készült vásárolni.