Ébredés 1. rész

Előbb a bal szemem nyitottam ki, aztán a jobbat is. Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy nem emlékszem rá, hol vagyok, hogy kerültem ide vagy miért érzek fémes ízt a számban. Körülnéztem.
Egy franciaágyon feküdtem. Rajtam volt a fekete öltönyöm és a nyakkendőm. Másnaposnak éreztem magam, de nem emlékeztem rá, hogy ittam volna. Utolsó emlékem egy hotel bárja volt vacsora után, újság és kávé.
Felültem és körbenéztem. Egy női szobában voltam, a sminkkészlet, a hajkefék és a pasztellszínek elárulták. Egy ócska állólámpa világította be haloványan a szobát, és azt is láttam, hogy odakinn sötét volt. Megnéztem az időt: hajnali 2:46.
Hol a pékben vagyok? Mi történt?
Felültem és végigtapogattam magam. Semmim sem fájt, és a lüktető fejfájáson és az indokolatlan másnaposságon kívül nem is éreztem semmi rosszat. A pénztárcám ott volt a helyén, a zsebemben.
Előttem volt egy ajtó, aminek túloldaláról fény szűrődött át. Felkeltem és átbotorkáltam rajta. Még a cipőm is rajtam volt. Mintha csak rázuhantam volna az ágyra. De kié ez az ágy?
Az ajtón át egy kis fürdőszobába jutottam. Ez is nőiesre volt alakítva. Krémek, samponok, sminkkészletek százai álltak a polcokon, a padló szélén és a kis zuhanyozó alján.
Becsuktam magam mögött az ajtot, és lehúztam a sliccem, . Utána a mosdóhoz fordultam. A másnaposság miatt kegyetlenül szomjas voltam. Lehajoltam a csaphoz, ittam belőle és felálltam, hogy megnézzem az ábrázatomat a tükörben.
Ekkore vettem észre. Tudtam, hogy jó okkal dolgozom a pénzügyön, és nem vagyok rendőr vagy magánnyomozó. A felirat vörös rúzzsal volt a tükörre kenve. Hogy eddig miért nem vettem észre, fogalmam sem volt.
Ez állt rajta:

“Földszint, jobbra a harmadik ajtó x”

Ez még jobban összezavart. Végigmértem magam a tükörben, lesöpörtem magamról pár kósza hajszálat, és elindultam.
Odalenn minden csendes volt. Végigmértem az előteret. Jobbra a harmadik ajtó alá egy papír volt dugva. Ez az egész kezdett nemcsak különössé, hanem kifejezetten bizarrá válni.
Kihúztam a papírt; gépelt írás állt rajta.

Üdv, idegen!

Nagyon sajnálom, de belekevertem valamit az italodba a bárban, valószínűleg ezért nem emlékszel rám, de ez talán most nem is fontos. Az a fontos, hogy jót vásároltam a bankkártyáddal. Remélem, nem baj. Csak 1 000 dollárt költöttem létfontosságú dolgokra; cipőkre, táskákra, sminkre.