A párom és a főnököm elkapott... - És én élveztem!

Mindenki munkahelyén akad egy fiatal, dögös lány, vagy egy sármos, fiatal pasi, akivel szívesen kefélne... És ez az én munkahelyemen sincs másképp. 2 hónapja dolgozom egy nevesebb vállalatnál, irodán. Nem akartam kitartott lenni Gábor mellett, így hát erőt vettem magamon, és beadtam pár helyre a fényképes önéletrajzomat. A csatolt fényképen úgy nézek ki, mint egy nyolcadikból most ballagott diáklány. Fehér ing, semmi smink, összefogott haj, enyhe mosoly. Első ránézésre még ártatlannak tűnnék. Báránybőrbe bújt .

Emlékszek, már az első napon máris szexuálisan túlfűtve indult. Mint azt már korábban párszor említettem, nem szeretem ugyanis a push-up melltartót, főleg ebben a nyári hőségben nem. És sok nőtársam bánatára, nincs is rá szükségem sem méret, sem formaügyileg. Viszont iroda lévén a munkahelyem légkondicionált. A helységbe lépve szinte a mellbimbómon éreztem a hűs levegő érintését, ahogy körbetáncol a hegyén és az udvarán. Lenéztem. Karba kellett tennem a kezem, mivel elég feltűnően ágaskodott, és a halványrózsaszín, dekoltált blúzom még inkább kihangsúlyozta. Napszítta barna hajam laza loknikban hullott a vállamra, de sajnos nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kellemetlenségem okát leplezhessem vele.
Leültetnek, várni kell.
Ujjhegyemmel feljebb tolom a vékony, fekete keretes szemüveget az orromon. Körbenézek.
Sok, jólöltözött, csinos nő ül egymáshoz elég közel, egymás mellett lévő asztaloknál, a teremben csupán egyetlen férfi van. Beszélget. Amint észrevesz, elodázza a társalgást, és felém tart.
Iszonyat dögös. Sötétszürke, Nem túl passzentos nadrágot, halványkék inget, és a nadrághoz passzoló zakót visel. A haja sötétbarna, hátrafésült, angolos. A szeme pásztázó kék. Fazonra nyírt borosta, szabályos, fehér fogak. Olyasmi mosoly, aminek az erejét a nyakamon érezném.
– Üdvözlöm! – nyújtja a kezét messziről – Gondolom ön az új munkatársunk. Elina, ugyebár?
– Üdv. – mosolygok, de a kezem félve indul meg a keze felé. A bimbóm még mindig ágaskodik, szinte kukucskál. Mintha meg akarná nézni magának a férfit. A kezünk összeér, és pillantása a mellkasomra téved. Szinte apró szikrák röpködnek a pupillája körül. El akarja kapni a tekintetét, de mintha ez megterhelő lenne a számára. – Igen, Szekeres Elina. – végre felnéz, és újra rám mosolyog. Óráknak tűnnek a másodpercek.