Anyámmal a lakásomon

22 éves koromban, miután beköltöztem Budapestre, anyám gyakran benézett hozzám munka után, mivel útba esett neki hazafelé a lakásom. Az igazat megvallva nem azért költöztem el tőlük, hogy aztán anyám folyton a nyakamra járjon, de örültem neki, mert legalább volt egy kis társaságom. Pár héttel azelőtt szakítottam a barátnőmmel, és még nem akartam eljárni újra ismerkedni, így nem volt esélyes, hogy épp egy lánnyal lennék, amikor feljött hozzám. Egyik alkalommal anyámon a legszexisebb ruhái voltak.
Sötétkék mélydekoltázsú, köldökig érő trikó, fekete miniszoknya és magas sarkú szandál.
– Nahát, milyen csinos vagy ma! – mondtam – Kinek öltöztél így ki? Csak nem valami titkos udvarlód van?
– Nem, dehogy is. Sosem csaltam meg apádat. Csak néha jól esik még fiatalnak éreznem magam.
– Szereted, hogy még mindig megnéznek az utcán a férfiak? – mosolyogtam -

Miután kávéval , bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
Anyám keresztbetette a lábait. De nem csak úgy természetesen. A mozdulataiban, arckifejezésében burkolt szexualitás volt, és közben végig a szemembe nézett, mintha azt figyelné, hogyan reagálok. Ha nem az anyám lett volna, azt hittem volna, akar tőlem valamit.
De ami igazán kezdett zavarba ejtő lenni, az az volt, amilyen hanglejtéssel beszélt hozzám.
– Mi az? – kérdeztem -
– Miért?
– Hát csak nagyon néztél engem, gondoltam, mondani akarsz valamit.
– Ja, csak elmerengtem valamin. – nem túlzottan, de kissé szexi hangon mondta. Éppen a félreérthetőség határán, közben pedig a trikója alól igen határozottan megmutatkozó melleire pillantott, majd ismét a szemembe nézett. Olyan volt, mintha játszana velem.
– És, min merengtél?
– Szóval, szerinted megnéznek engem az utcán a férfiak?
– Hát, gondolom.
– Vonzó nőnek tartasz?
– Persze. Mármint nyilván te az anyám vagy – mosolyogtam –, de ettől még meg tudom ítélni, hogy szép nő vagy.
– Előttem nem kell szégyellned, ha kívánsz engem!
– Mi van? Miért, miből gondolod, hogy kívánlak?
– Semmiből.
– Hát akkor meg? Most miről beszélgetünk itt? Ha azért jöttél, hogy kikérd a véleményemet, akkor nekem elhiheted, hogy még így 46 évesen is igazán szép nő vagy, és biztos vagyok benne, hogy bármelyik férfi ugyanígy gondolja. Vagy apa talán már nem így látja?
– De, így látja.

Anyám felállt, és az ajtó felé indult. Kikísértem.
– Tudod kisfiam! Te már felnőtt férfi vagy igaz?
– Úgy tűnik!