Squash

24 éves vagyok és még sose sportoltam igazán. Ennek ellenére az alakom az anyai ágon öröklődő géneknek köszönhető mindig is vékony, formás volt. Az összes barátnőm egybehangzó tagadása ellenére azonban én kezdem észrevenni magamon a jeleit annak, hogy talán épp itt az ideje sportcipőt húzni.

– Eljöhetnél velem squasholni! – mondta Robi barátom, aki nagyon ügyes és nagyon meleg volt, a hisztirohamai meg, ha valami nem úgy történt, ahogy ő akarta, legendásak.
– Viccelsz? Leordítanád a fejem a pályán! Először inkább talán valami edzővel próbálkozom, aztán ha belejöttem, játszhatunk.
– Rendi. Ismerek egy nagyon jó edzőt, rendes, de szigorú, nem hagy lustálkodni.
– Uhhh, nyögtem fel. Nincs esetleg olyan, aki rendes, de hagy lustálkodni?
– Timi, hagyd abba a hisztit. Ideje összeszedned magad és visszatérni a . Ennek pedig első lépése az, hogy kérsz egy időpontot Danitól. Aki amúgy meleg szerintem.
– Szerinted mindenki meleg – vágtam közbe.
– És ez így is van, csak a társadalmi nyomás miatt..
– Jó-jó, felhívom az edzőt most is akár, csak ezt most hagyd abba-kérleltem.
– Most!

Durcásan vettem elő a mobilom és tárcsáztam az elém tolt számsort. Kellemes, mély hang szólt bele.
– Biztos nem meleg. Sziszegtem oda Petinek dacból.
– Valóban nem vagyok meleg – válaszolta a hang a telefonban.
– Jesszusom, én nem úgy értettem, mármint hogy én vagyok meleg, illetve a.. – össze vissza hablatyoltam, miközben Peti mellettem forgatta a szemeit, és kimarta a kezemből a telefont.
– Szia Dani, az időjárásról beszélgettünk. Van ez a barátosném, tudod, akiről meséltem, szeretne squasholni tanulni. Mikor tudnál rászánni időt?
– Péntek 6 óra? Peti rámpillantott. Kétségbeesetten ráztam a fejem.
– Igen, az jó lesz neki. Köszi. Szevasz.
Ellenőrizte, a telefonján, hogy befejezte-e a hívást, rám nézett, majd magabiztosan állította: Biztos meleg.



A megbeszélt, vagy inkább időpontban ott álltam talpig fehérben, és lefelé húzogattam a teniszszoknyám. Nem létezik, hogy ilyen rövidnek és szűknek kell lennie.
Az elmélyült ruhaigazgatásomat vigyorogva nézte végig leendő edzőm, aki ahhoz azért nem volt elég jófej, hogy szóljon is, hogy ott van, csak jó 2 perc után.
– Ühüm, talán kezdhetnénk is – zavart meg a hang, amihez egy nem túl magas, de szívdöglesztően izmos és széles vállú szőkésbarna srác tartozott.