Anyám és Én

Egy kis háttér, az apám légitársaságnál volt technikus. Anélkül, hogy túlságosan belemennék a részletekbe, o gondoskodott bizonyos biztonsági repülogép alkatrészekrol, tervezte, szabadalmazta, és pénzt keresett dögivel (nem rossz attól, aki kibukott a középiskolából). Úgy 11 éves voltam (egyetlen gyerek), amikor "felköltöztünk a világba", nagyobb
házunk lett, jó iskola, klassz kocsi, stb. Szüleim sosem voltak boldogabbak, és boldog volt, amíg apám el nem távozott, amikor tizenhét éves voltam. Apám jól otthagyta az anyámat, és o (legalább is külsoleg) folytatta az életét. Emlékszem, egy kicsit többet ivott, és emlékszem néhány éjszaka hallottam a sírását a szobájából. Apám halála után szinte minden nap veszekedtünk anyámmal, az öltözködésemtol kezdve addig, hogy hova akarok foiskolára menni. Oda
adtam be a jelentkezést, ahova o akarta, hogy iskolába járjak, egy jó iskola közel az otthonunkhoz, nem tartott sokáig, hogy kibukjak. Anyám meglehetosen pikkelt rám, így egyre többet vitatkoztunk. Egy nap kijózanodva elhatároztam, hogy megnézem a hadsereg toborzóját, és haladéktalanul feliratkozom három évre Németországba. (micsoda lángelme
voltam). Hazamentem, és elmondtam anyámnak, hogy mit csináltam (remélve, hogy felbosszantom), és legnagyobb meglepetésemre boldog volt. A dolgok lerendezodtek arra a néhány hétre, míg el nem mentem. Anyám kivitt a
reptérre a gépemhez, és könnyekkel a szemünkben mondtunk egymásnak búcsút.
Csak egy megjegyzés, tizenkilenc éves szuzként vonultam be a sereghez. Volt három barátnom, és a hármon kívül volt egy, akinek játszhattam a cicijével, és azt is csak néhány percig. Volt egy jó Hustler gyujteményem a foiskolán, és egy vagy két pornó szalagom. Azt hiszem, ha lettél volna a seregben, sokkal inkább megértenéd a történet következo részét. Megpróbálom elmagyarázni. A hadsereg szopás! Az elso két hét orület volt, az emberek ordibálnak, fuss ide, fuss oda,
francba, két hétig tartott, míg belekezdtünk az alapkiképzésbe, akkor kezdodött a móka. Ez alatt az ido alatt nagyjából egyszer tudtam hazatelefonálni egy héten, és csak pár percre, anyám boldog volt, hogy jól vagyok, bár hiányolt engem. Az alapkiképzés 4.