Titokban

19 éves lány vagyok, ez a történet 3 éve esett meg velem, úgy gondoltam, ha leírom, könnyebb lesz feldolgozni. Nem azért, mert rossz volt, vagy traumatikus, sőt, pont ellenkezőleg, csak az érzelmeimen nem tudok úrrá lenni azóta és nehezen jutok ötről a hatra.
Nem vagyok semmilyen téren különleges, átlagos alkat, magasság, arc, haj, mint bárki az ismerőseim közül. Az egyetlen nem átlagos dolgot magamban akkor fedeztem fel, mikor a barátnőimmel pár éve megnéztünk egy pornófilmet. Mindenki idétlenül röhögcsélt, fújolt, jóformán alig nézték, én pedig azt hittem, alig kapok levegőt, annyira felizgatott, amit láttam. Szerencsére nem tűnt fel senkinek, de úgy éreztem, mikor a filmben a női szereplő elélvezett – vagy csak megjátszotta, mindegy –, azt hittem, én is átéltem egy igazi orgazmust. Csak ültem, remegtem, úgy éreztem, mint aki a mennybe került. Attól fogva egyenesen sikítani tudtam volna egy érintésért mindig, amikor testileg közel kerültem valakihez, de túlságosan féltem lépni, többnyire azért, mert nem hittem, hogy a lehetséges jelöltek képesek, vagy egyáltalán akarnak nekem örömet okozni.
Nővérem telefonbeszélgetéseit kihallgatva az egész lehetetlenül nehéznek tűnt, kiválasztani valakit, elérni, hogy tetsszem neki és vigyázzon is rám, ötletem sem volt, hogyan álljak neki, hónapokig hangtalanul tűrtem a patthelyzetet. Erre a hallgatózásra annyira rászoktam, hogy elég volt arra gondolnom, hogy elbújok valahol és kihallgatok egy beszélgetést és már felizgultam tőle. Általában az ablak alatt ültem és játszottam magammal, közben pedig azt hallgattam, a nővérem kivel és mit csinált. Elég szabadszájúan beszélt, szerintem élvezte is, némelyik beszámolóban volt olyan dolog, amitől nem kissé pirultam el, például mikor egy romantikus este meséje azzal zárult, hogy 'az ujjaival dugott és a mellemre verte a faszát, egy törölköző is kellett utána, mindenhol folyt rajtam a geci'. Habár a beszámolók kezdtek egyre kevésbé tartalmasak lenni, elég volt egy – egy szó, a fantáziám elindult és boldog voltam. Néztem pornót is, sokat és rendszeresen, de legfeljebb abban segített, hogy a dolgok mikéntjéről legyen alapos ismeretem, nem izgatott fel igazán, mert személytelen volt és megjátszott.