Zitakrónikák 4. rész - Minden határon túl

Zivataros egy este közeledett, a távolban már csapkodtak a villámok, a dörrenések viszont még nem hallatszottak. Délkelet felől úszott felénk a vihar, ami általában égszakadást és földindulást jelentett városunkra nézve. Épp ideje lesz már, kezdett az agyunkra menni a napok óta tomboló hőség.
Elfordultam az ablaktól és visszahuppantam Zita ágyára. Nővérem éppen készülődött az esti bulira, amit innét nézve csúnyán elmos majd az eső. Persze hiába mondtam neki, ha a testvérem egyszer valamit a fejébe vesz, akkor annak az anyatermészet sem szabhat gátat.
– Szóval? – kérdezte Zita, és a fürdőszoba ajtaján át kidugva fejét bekukucskált a szobájába. A hajszárító ezzel párhuzamosan hallgatott el. – Mit gondolsz?
– Mármint miről? – átgördültem az ágya másik oldalára, hogy közelebb legyek hozzá. Nem szerettem az emberekkel a falon vagy az ajtón át beszélgetni, de mivel azt a megbízást kaptam, hogy figyeljem Zita telefonját, nem mozdulhattam annak közeléből. Hogy miért nem vihettem át a mobilt az én szobámba? Mert töltőn volt, és a nővérem értelmezésében ez azt jelentette, hogy amíg nincs teli, addig nem szabad a kanócról levenni.
Azt hiszed, ez röhejes? Hát nem! Igazán az a röhejes, amiért figyelnem kellett. Ugyanis Zita a barátnőjét, Zsanettet várta, aki a telefonon át fog majd becsöngetni hozzánk. Hogy Zsani miért nem használta a kapucsengőt? Zita válasza erre: mert nem úgy szokták meg. Azt hiszem, eme észjárás fejtegetését ezen a ponton érdemes abbahagyni.
– Hogy-hogy miről? – fakadt ki, visszabújva a fürdőbe. – Arról, amiről eddig téptem a számat. Hogy élveznénk-e ennyire a szexet más családtagunkkal is?
Ja, hogy arról beszéltél eddig? – kérdeztem tőle gondolatban. Valóban magyarázott valamit a zuhany alatt, majd a hajszárító tüzében, de hiába volt nyitva az ajtó, a szavak csak mézesen búgó hangjának duruzsolásaként jutottak el hozzám a csobogás és zúgás miatt.
– Szóval feküdjünk le a szüleinkkel? – kérdeztem immár hangosan. Az ötlet nem is hangzott olyan rosszul elsőre. Anyám roppant dögös volt, egy igazi MILF. Aztán másodszorra belegondolva már... – Ezt komolyan gondolod?
– Láttad, mekkora farka van apunak? – vetette oda, mintha ez mindenre megdönthetetlen érv lenne.
– Az engem nem boldogít – feleltem, bár magamban azért elismertem, hogy apánkat tényleg méretes fasszal áldotta meg a Jóisten. Az enyém jóval kisebb volt, kicsit irigykedtem is emiatt. – Rossz ötlet, szerintem.
– Miért?